Jóakarat - unitárius papi blog

 A  d.e. 11 - ünnepi istentiszteleten szószéki szolgálatot végez Dr. Szabó Árpád püspök úr. Az ünnepi istentisztelet keretében énekel a Cantuale együttes, valamint a gyülekezeti dalárda. Istentisztelet után Boros Mózes kántortanító síremléknek a megkoszorúzására kerül sor, ahol beszéded mond az egyházkör esperese. Ezek után a parókia udvarán épülő gyülekezeti otthon megtekintésére kerül sor ahol Balogh Ottó és Gáll Balázs alkalomhoz illő lakós angol, és magyar énekszámai hangzanak el. Ünnepi beszédet mond Szén Sándor az egyházközség volt lelkésze. Az ünnepség a helybeli művelődési otthonban folytatódik közebéddel, ahol alkalom nyílik további ünnepi köszöntőkre. Az egyházközség szeretettel fogad adományokat a gyülekezeti otthonépítése javára.
Az ünnepség  után közebédre kerül sor, a részvételi szándékot kérjük jelezzék a 588 277 vagy a 0744387333 , telefonszámokon június 30.-ig.

szomjúhozni és éhezni az igazságot - a boldogság
e boldogság oka - a megelégítettés
(aki megelégítettik viszont az már nem szomjúhozik és nem éhezik többet )

következtésképpen - aki azért boldog mert megelégítettik, az nem igazán boldog , mert csak az boldog aki éhezi és szomjúhozza az igazságot

...az örökös szomjúság és örökös éhezés adja a boldogság állapotát ... mert eltölti az a tudat hogy nem hiába éhezik és szomjúhozik mert eljön a "megelégítettés", viszont ahogy "megelégíttetik" úgy megszűnik szomjúsága és éhezése az igazság iránt és máris elveszíti a boldogságát

nos úgy tűnik boldogságra van ítélve az aki nem elégedik meg az igazság megelégítettésével... talán csak egy igazságnak a megelégítettése adja meg a boldogságot: teljes szívvek, lélekkel, elmével, erővel szeretni az Istent és szeretni a felebarátiankat, mint önmagunkat .. ez a szeretet örök éhezésre és szomjúságra "ítél" az isteni igazsággal való megelégítettésre.. viszont hogy mi az igazásg azt igazán akko rtudjuk meg amiko rszínre színre meglátjuk ezut, de addig a földi élet homályos tükörlátásával tartsuk - amennyire tőlünk telik - "ébren" a szomjúságunkat és éhezésünket az igazság iránt, ha boldogok akarunk lenni


ilyen gondolatokkal emlékezek vissza a Reménység Szigetén eltöltött szolgálatomra és az ezt követő beszélgetésre, a vendéglátók kedvességére és a szervezők boldogsággal áldó igazság iránti szomjúságukra és éhezésükre, akiknek figyelmét arra szeretném irányítani, hogy ne elégedjenek meg a vélt vagy valós, a megtalált, vagy a rátalált igazsággal való megelégítetéssel, ha a valóban boldogok akarnak lenni s e boldogásgot a keresztény unitárius közösségi lelkületben keresik és találják majd meg

A jó Isten áldja meg a résztvevőket , barátaimat,új ismerőseimet, és keresni fogom az okát azok távolmardásának akik készültek , de nem érkeztek el

A Reménység Szigete erdélyi unitáriusok szolgálata tegyen szomjúzókká és éhezőkké azon igazság iránt, ahol az Isten-, és ember-szeretet igazsága állandó szolgálatra ösztönöz s e szolgálat adta "édes teher" teremje majd meg azokat a gyümölcsöket, amikre éhezni-, és fakassza fel azokat a forrásokat amelyre szomjúhozni , mindig boldogság lesz , üdvösség útja, áldás, reményésg, jóakarat.

Vigyázzunk ne vakítson el a "megelégítő igazság", mert ha megszűnik a szomjúság és az éhség , akkor megszűnik a boldogságunk ...

a Reménység Szigetén való szolgálat élményeinek a beszámolójára talán még később visszatérek e blogon, addig is rengeteg tenni való van, július 5.-án a 440 éves és a 70 évfordulós ünnepségre kerül sor, amit elő kell készíteni és sok személyes találkozásra kell alklamat kerítsek a gyülekezeti tagokkal

( Isten nyugtassa - három napja elhunyt - nagynéném kísérem holnap utolsó útjára a Hargita megyei Városfalván. Holnap ballag a kislányom a negyedik osztályból és holnap havi lelkészi találkozó is ahol részt kellene vennem, de a temetés mián nem tudok .. E zárójel talán egy jel arra ismét hogy a lelkészi munka mögött is ember van...).


Ámen

A lelki nyugalom egyik nyilt titka, a bizalom. A bizalom, akkor és csakis akkor, ha bizakodásunk nem szégyenít meg. Az egy jó kérdés: hogy a bizalom "megszakadásnak" a szégyene, elsősorban azé akiben csalódtunk, akiben felselegesen bíztunk, vagy pedig a mi bizalmunk gyengeségével volt a baj ? Ha meg bennünk bíztak és csalódást okoztunk a bennünk bízóknak, akkor jó ha ezt időben felismerjük és jóvátesszük. Amennyiben, pedig a mi bizalunk rendült meg  azokban akiket támogattunk, akkor jó újragondolnunk hogy miként őrizkedhetünk a jövőben a csalódásoktól. A bizalom tehát megszakadhat az emberekben. Akár gyarlóságaink miatt, akár más ok miatt. Van egy bizalom viszont ahol nincs soha csalódás, és ez az Istenbe vetett bizalom. Isten soha nem szolgáltat okot arra hogy bizalmunk megrendüljön , hogy reménységünk megszégyenítsen. Istenben való bizalmunk tiszta tükre az a hit ami megtisztítja a lelket, csendesíti  a szívet, megvilágosítja a gondolatot, megsokasítja az erőt - s mindez az Istenbe vetett bizalomnak áldása.  Istenhez való ragaszkodásunk mélyíti bennünk a szeretet értékét Isten és embertársaink fele. Ha embertársaink csalódást okoznak nekünk - gyógyítja a lelki sebeinket az Istenbe vetett bizalom. Az ahogyan az Istenre tudjuk hagyni dolgainkat -  úgy e bizalom  békéje árad szét bennünk. Isten igaz és irgalmas, Isten örökkévaló és jó. Dolgainkat bizton Rá bízhatjuk, ha embertársainkba, vagy akár magunkban is csalatkoztunk volna. Isten  meggyógyít és visszaadja elvesztett bizalmunkat, hisz bizalom nélkük nem lehetünk boldogak, nem lehetünk örvendező szívüek. Bizalomra szükségünk van, még akkor is ha csalódásunk, úgy érezzük, olyan mély hogy már-már beleszédülünk  mint sötét szakadékba. Isten szándékaink beteljesítője, csak akkor lehet számunkra, ha bízunk Benne.  Az Istenben bizakodó ember szándékai megtisztulnak - s így a szeretet beteljesedhet ,a bizalom megerösödik, s az emebr a boldogsága útjára visszatalál.

E rövid elmélkedés végén  közlöm online olvasó híveimnek a következőket: Választások után vagyunk. Az eredmények minden bitzonnyal már véglges képet mutatnak. Szeretném e helyen is megerősíteni azt hogy mint ahogy eddig sem ezután sem jelent semmit az egyházközséghez való tartozás tekintetében a poltikai hovatartozás. Az egyházközségi tagság nem jelent elkötelzetsséget egyetlen politikai párthoz sem. Sem a szószéken sem más fórumokon nem szoktam és nem is fogok semmiféle politikai tájékozatást adni az egyházközség tagjainak, nem ez a dolgom.  A lelkészi munkám során nem fogok , mint eddig sem a választások eredménye után sem sem "elmarasztalni" sem magasztalni sem senkit a választási sikertelenség vagy győzelem szerint. Sőt annál inkább szeretném üzenni a választásben " veszteseknek" hogy vessék bizalmukat a jó Istenbe, hogy értelmetek megvilágosodjon, és lekiismeretetek tiszta maradjon. A "győzteseknek" fele pedig így szólok: " vessétek tovább is bizalmatokat az Istenbe, és ne feldkezzetek meg róla ezután sem !Az egyházközségben nem volt és nem szeretném hogy eztuán is helye legyen a politikai csatározásnak a hívek között. Nézetkülönbségeiket, politikai hovatartozásukat arra kérem ne hozzák be az egyházközségi életbe, hisz a lelki közösségnek nincs semmi köze a politikai hovatartozás tekintetében. Sőt annál inkább tiszteljük egymás eltérő véleményét, nézeteit és a közös szolgálat útját keressük annál inkább. Az egyházközségben felemelt fejjel járhat a politikailag vesztes és győztes is.

Ismeretes a kampánycsend előtti bejegyzésem, amikor még a választások előtt bejegyzetem a szavak a kampányban cím alatt gondolataim és személyes álláspontom a kampányról és szavazásról. Örvendek, hogy  győztek a szavazataim. Az egyházközség politikai szerepvállalásának megmutatkozó jelei láthatókké lettek a politikai  kampányban. Az egyházközségi tagok szavazatai láthattalanok voltak, olyan értelemben hogy a kampány során nem  jelentek meg egyházközségi képvisletben. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de talán a jövőre valtekintetel jó lenne ha " látva látnának" akiknek az oldalán vagyunk , hogy majd egyházközségi érdekeinket jobban tudjuk érvényesíteni ott hova elkötelezték magukat a gyülekezeti tagok.Mint említettem egy múlkori bejegyzésemben világossá tettem személyes politikai hovatartozásomat - mert úgy éreztem hogy a nagy kampányzajban nekem is le kell írnom melyik oldalon állok . Nme valószínű hogy ezt minden elkövetkező  kampmány estében megfogom tenni.

Fontosabb dolgunk van nekünk : vasárnaponként járjunk a templomba lehetőleg nagyobb arányban és úgy mint eddig vegyük ki részünket tehetésgünk szerint a közösségünk szolgálatában és mindennapjainkban igyekezzünk az Isten és emberszeretet vallását megélni.

Bízzuk az Istenre dolgainkat és imádkozzatok értem hogy én is ezt tudjam tenni .

Szeretett testvéreim ! Amikor Balázs Sándor szentgericei lelkész kollegám megkérdezte tőlem, hogy nem-e vállalok a Reménység Szigetén szolgálatot, egy kis gondolkodás után igent mondtam. Egy kis gondolkodási időre volt szükségem, hosz tudnom kellett hogy egyházközségemben ezen a vasárnapon ki fog helyettesíteni. Balázs Sándor kollegám készségesen vállalkozott a nyárádszeredai szolgálatra való helyettesítésre, Jobbágyfalván pedig  Kiss Mihály Nyárádszentlászlói  kollegám helyettesít. Majd ennek rendje és módja szerint bejelentettem az Esperesi Hivatalba a június 8.-i távozásom. Időközben kaptam egy villanypostát Kriza Dánieltől, akit bátyámnak szólítok  -  világhálós ismerettségük alapján. Az  unitpap levelezési listáról van szó, ahol Kriza Dániel nevét sokszor hallottam és olvastam is valahányszor az Erdélyi és Magyaroszági Unitárius Egyház közös jövője volt a téma.  Személyesen Dani bátyámmal keveset találkoztam. Ha jól emlékszem legelöszőr a kolozsvári püspökség folyosólyán, amikor egy unitpapos levelezési lista vitáját osztottuk meg röviden ,és megegyzetünk abban, hogy vitatkozni fogunk a felvetett témán. Már nem emlékszem mi volt az a levelézési téma, talán azért sem  mert a vitatkozás elmaradt. Pedig a vitatkozás, a dolgok eltérő értelmezéséből adódó nézet-különbségek összecsapása révén mindkét fél nyer, mert tisztul látásmódja és talán közelebb kerülnek  a valósághoz az emberek, egymás véleményének kölcsönös tisztelete révén, és saját álláspontjának újrafogalmazása által. S hogy a vita elmaradt így elfeljetettem azt is hogy mi is volt  a téma az unitpapon. Azon nyomban  megegyeztünk hogy vitatkozni fogunk a listán . Aztán telt az idő .Talán  Dani bátyám legközelebb mikor a nevem olvasta - egy más téma kapcsán - a számítógépe képernyőjén a nevem ,talán lassan lassan már csak egy nevet látott Lehet hogy Sándor Szilárd nevét olvasva nem is én jutottam eszébe hanem a híres csíkszeredai jégkorongozó, vagy a magyaroszági befutott üzletember, külkereskedő, ékszerész, vagy Isten tudja hány és hány Sándor Szilárd nevű ember van akinek szintén van világhálós kapcsolata és aki esetleg kapcsolatba lehet Dani bátyámmal. Hasonlóképpen érezhettem én is amikor Kriza Dániel nevét olvastam a számítógépem képernyőjén ---. elhalványult az emberi tekintet, feledésbe merült a kézfogás melege, hangjára már nem is emlékeztem lassan az ember. Sokáig  csak egy nevet láttam,  Kriza Dániel,. Válaszomban annyit írtam kedves Dani bátyám. Igy halványulhat el előttünk a rég nem látott barátaink, ismerőseink, rokonaink arcélle, hangjuk amit  elmos a nagyváros zaja, a baráti kézfogás melege, amit kiszárít a mindennnapi robot-munka. Szóval visszatérve e Reménység Szigeti Erdélyi Gyülekezettel való találkozásom történetéhez - a már említetet Balázs Sándor szentgericei lelkész kollegám révén -   hadd folytassam Dani bátyámmal való következő rövid ideig való talákozásunk képének felevenítését. Az idén az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége  munkaértekezletét az Esztergom melletti Tokodon tartotta. Csodálatos idő, csodálatos vendéglátás - vendégszerető magyar széplelkű emberek. Hasznos lelkészi együttlét. Nekünk, lelkészeknek, papoknak szükségük van arra hogy időnként talákozzunk és magunkra legyünk, közös dolgainkat megvitatni és növeljük közöttünk a szeretet érzését a szép emlékek és közös jövőnk szolgálata megosztásával. Lehet hogy ez a gyüelkezeti tagok számára érthetetlen, de véhgülis arról van szó hogy csodálatos két napot töltöttünk el mi Unitárius Lelkészek Tokodon, és egy nap Esztergomba látogattunk. E csodálatos  városban szintén kedves vendéglátásban volt részünk. A vendéglátás része volt egy közös ebéd - ami után sétálni indultunk a hídon át a Duna túlsó partjára. Nos e sétára való indulás  előtt találkoztam Dani bátyámmal másodszor életem során. Láttam tele van mondanivalóval és sok dolgot szeretne megosztani velem és jelezte, hogy kíváncsi az én véleményemre is - de én ez úttal hajtatalan voltam, igyekeztem udvariasan visszautasítani a kávét hogy a hídon átsétálhassak a Duna túlsó partjára . Esztergomban ekkor voltam életmeben szintén másodszor : először negyedikes koromban és akkor  másodszor már negyvenen túl. Lehet hogy Domi bátyám számára ez érthetetlen volt hogy inkább a hídon való sétát választottam a közös kávézás helyett.

E mai napi szolgálati "előtörténethez"   tartozik az is , hogy amikor  Balázs Sándor kollegámnak igent mondtam a mai szolgálatraaki egy nap  pidzára hívott el ,miközben elbeszélgettünk a Reménység Szigeti szolgálatról. Ekkor és  majd a Kriza Dan bátyámtól érkezett emailt során értettem meg hogy tulajdonképpen ki is az "Erdélyi Gyülekezet". Ezek után hírdettem ki szószékről otthon e mai szolgálatot, hogy értesítsék az elszármazottakat hogy lesz egy alkalom talákozni egy délután során, és talán újabb  kedves ismeretségek, barátságok is szövődnek  Felvettem világhálón a kapcsolatot rég nem látott tanárommal, osztálytársaimmal , barátaimmal, egyházközségem Budapestenlakó tagjával,  volt kántorommal ,  újonnan megismert budapesti virtuális barátaimmal, akikkel soha nem találkoztam de azonos ritmusra dobban a szívünk amikor közös dolgainkat vitatjuk meg. A Lánchíd Rádiót megkértem, hogy  a híranyagban mondják be  hogy az elszármazott főleg nyárádmenti erdélyiek  és az erdélyi lelkület támogatói jöjjenek hogy június 8.-án találkozzunk egy istentisztelett keretében és az eszt követő szeretet vendéségen. Nos ez az előtörténete annak, hogy én most itt vagyok és köszönöm mindazoknak akik értesültetek a mai alkalomról és el is jöttetek.  Köszönöm hogy eljöttetek!

A biblia-olvasó ember előtt jól ismert könyvből a Zsoltárokból olvastam fel egy szintén jól ismert részből, a "Szívemet hozzád emelem" énekünk zsoltáros szavait. A használatban levő énekeskönyvünk  185 -ös számú éneke ezt a felolvasott bibliai verset így verseli meg: " Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek" Igen, hiszen én a zsoltáros versnek csupán felét olvastam fel, a teljes vers ugyis így hangzik:  "Senki se szégyenüljön meg aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg akik ok nélkül elpártolnak tőled ! "  Álltalában nem szeretünk a szégyenről beszélni, vagy akár gondolni is erre  akár.  A szégyen egy kellemetlen dolog amit jó elkerülni, jó ha e kellemetlen érzésben nincs részünk. Talán éppen azért mert a szégyen kellemtlen, kényelmetlen lelkiállapotra utal ezért mindinkább igyeszünk kiiktatni a szókincsünkből és lassan lassan maga a szégyen a pironkodás  mint a lekiismeret  égető tűzmelge -  ami a bűntudattal van összefüggeésben -  mintha mint minden kellemetlen dolgotól menekülni akarunk.  Pedig a szégyen, annak ellenére, hogy kellemetlen dolgot, mégis az erkölcsi világrendünk láthatatlan de talán igen fontos őre. Ahol a bűn miatt nem pirulna el az arcunk ott létjogosultságot nyerne a bűn és összemosódna a jó és rossz így felismerhetetlenné válna, szürkévé lenne az "igen" és a "nem", eltűnne a tiszta fehér éltűnne a ragyogó fekete az életünkből. Szóval a szégyen erkölcsi jelére mindenképpen szükségünk van.Elöször bennt, lelkünk mélyén  álljon helyre a rend, s majd ez a külső világunkban kézzel fogható valósággá válik.. A szégyen a bűn jele s egyben a jóvátétel szándkának is a jele.Szükségünk van erre a jelre, hogy tájékozódni tudjunk. Ha elvesztődnek a jelek akkor tájékozódásunk is elveszti a képességét.  Nem lesz ami irányt mutatna , nem lesz közös erkölcsi rend felismerésén és elismerésén alapuló világ, ami segítsen előbbre haladnunk, az üdvösséges jövő fele. A zsoltáros idejében a szégyen természetes jele volt a bűnnek. S ez ma is, csak a lelkiismeret meggyengül és már már csak pislog bennünk soszor a lélek fénye. A zsoltáríró tehát tisztában van a szégyen-érzet fontosságával. Nem a szégyenérzetet, de magát a szégyelni való dolgot ítéli el - s egy ilyen szégyeleni való dolgonak említi az Istentől való elszakadást. Aki szégyenli ezért magát az majd bizonyára mindent megtesz, hogy a szégyent  megszűntesse és ismét visszataláljon Istenhez.

"Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik.."

egy pár idézet a Szentírásból a szégyennel kapcsolatosan :
1Pt 3,16 2Tim 2,15 Rm 1,16Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Jer 6,15 Péld 13,5

Zsolt 119,6

Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

Zsolt 71,1

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

Zsolt 22,6

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. Ámen