" ..Maradt-e még valaki (...)  akinek hűséggel tartozom Isten előtt ? "
"... Ha ugyanis a múlandó dícsőséges , mennyivel inkább dicsőséges a maradandó."

T.Zs. Nyugdíjas tanítónéni elhunyt albérleti szobájában, egyedül. Isten nyugtassa.Temetésére december 2.-án délután 2 órakor kerül sor..

Temetési szolgálati gondolatok a fenti két textus alapján.

Gyászoló család, végtisztességet tevő Gyülekezet!  A végtisztesség órái ezek. A végtisztesség órái, a végső búcsú percei. Végső búcsú egy élettől aki már nincs. Egy tanító nénitől. Mi most nem a koporsótól veszünk végső búcsút , hanme egy élettől aki már nincs. Végső búcsút veszünk egy koporsóban fekvő kihűlt emberi testtől. Vajon csak ennyi lenne: Vajon mi csak egy lezárt koporsótól búcsúznunk? Vagy búcsút mondunk mi a koporsóban fekvő 77 évében elhunyt élettelen embertől is, aki hitünk szeritn visszaadta lelkét a Teremtőjének és teste porrá lesz hogy végső nyugalmat találjon az édes anyaföldben.De had dkérdezzek tovább: mi csak az elhunyt eberi testtől búcsúzunk csupán... vagy búcsúzásunknak van még más hangaj is... ? Hiszen csupán egy kihúlt ember kjezétől búcsúznánk vajon ki már töbé nem tudja megszorítani a kezünket...egy néma jakatól búcsúzunk csupán ki már nem tud többé megszólítani.. vagy van még az elmúlás okozta döbenetünkön máég valami más is amitől mi búcsút tudunk ma itt mondnai..?  Én személy szereint szretett testvéreim attól az embertől, attól a nekem sokat bzélő tanító nénitől búcsúzok akit ti jsokkal jobban ismertetek mint én. Hiszen én amikor megismertem már beteges ember volt.. és majd később láttam kimondhatatlan lelki és testi fájdalmait .. attól az embertől búcsúzom aki többször elmondta nekem az életét.. a Nyárádgálfalvi éveket.. a tanítóképzőt.. a családalapítását.. a tanítói éveit.. aki beteg ágyán mindig örvendett amikor meglátogattam és szívesen beszélt nekem.  Attól az embertől búcsúzom akiért többet szerettem volna tenni  mint papja, mint lelkésze  .. aki nem csak meglátogatja a korházi ágyon, de  lelki  szenvedéseinek a meghallgatójaként még valami többet is tud esteleg adni .. nem az önvádamat szeretném itt megosztani veletek.. bár a papi munkám mellett sokszor megszólal bennem ez, hogy miként is lehet midnenütt ott lenni ahol várnak és ahol nagyobb szükség lenne rám, ahol segíteni tudnék, ahol nagyobb hasnzára lennék a hitnek az egyházközségemnek, mint szolgája ---  mindez személyes dolgot csak azért osztottam meg veletek hogy hagsúlyozzam hogy én attól az élettől búcsúzom akit megismertem és aki elmondta nekem többször hogy majd a temetésén egy pár dolgot mondjak majd el.. és amit nekem mint utolsó  üzenetet papi. lelkészi kötelességem itt elmondanom. Egy szép tavaszi napon látogattam el a tanító nénihez amikor törött lábbal feküdt a betegágyán és férje épp az ebédet készítette. Beszélgettünk az időjárásról és minderől ami épp eszünkbe jutottm,amit szívesen megosztottunk egymással és szívesen hallgattuk egymást. Hallgattam a tanítói  munkásságáról szóló történeteket,az emberi életsorsról szóló beszámolókat. Beszélgetése rendjén a tanító néni meghagyta hogy majd ha a temetési szertartásra kerül sor mondjam el hogy amíg egészséges volt hogy  milyen nagyon szeretett templomba járni és hogy milyen nagyon szereti még most is a vallását a hitét.. és egyetlen vígasza betegségében is a gondviselő Istenben van, akiben bízik és bízni fog halála óráján is.  -- Ez nagyon személyes dolog tanító néni- mondtam én, valóban szeretné hogy ezt megemlítsem a temetési beszédben majd.. ? A tanító néni lelkemre kötötte hogy ezt feltétlenül mondjam el mert szeretné hogy azok majd akik megtisztelik a végső búcsú idejében azok hallják meg és gondolkozzanak el azon hogy mit is jelent Istent szeretni és Benne bízni. Akkor a tavaszi napon megígértem a tanító néninek hogy elmondom e végső üzenetét .Nagyon hálás volt az ígéretem után. Tudja Tiszteletes úr - folytatta- nekem az éle5tből itt e betegágyon egyetlen vígaszom az hogy hűséges maradtam az Úrhoz , az Istenemhez , Aki majd befogad hitem szerint az örökkévalóságba. Sajnálom hogy nincs lehetőségem több hogy az építendő egyházközségi templomunk javára adományokat tehessek , de bízpom abbna hogy leszenk majd akik az én emlékemre majd adományokat adnak az egyházközségnek és a templom téglái közé én is beépülök majd ha nem máskápp a kegyes adományokkal, mert én bízok abbna hogy nem csak múlt de jövő is van. Beszélgetésünk nagyon személyes volt és sokat gondolkoztam azon hogy e temetési beszédben említsem-e meg, de mivel megígértem a tanító néninek hogy nem hagyom szó nélkül ezért mndottam el.

A temetési beszédem alapgodnolatai az a két bibliai vers amivel búcsúzunk a néhai élettől, a jól ismert embertől. Az első bibliai vers az ószövetségből való 2 Sám 9,3-ból... " .. Maradt-e még valaki akinek hűséggel tartozom. (.. )  Isten előtt... ?"

A felolvasott vers két részben szólít meg bennünket ...
1. Maradt-e valaki.. ?  .... Dávid király keresi az embert .. Jónathán leszármazottjait.. majd megtalálja fiát  Mefibósetet  á
2. .. hűséggel tartozni...
- mit jelent tartozni.. ? adóssa lenni valakinek--
hűséggel lehet tartozni..? ez enm külső , hanem belső adósság... olyanszámonkérés amit nem a külső világ hanem a belső  lélek a saját hangunk szólít meg bennünket belülről.. valahova valamiért tartozunk.. és ez a tartozásunk a hűség... mi lehet ennek a hűságnek az ára? vajoneleget tudunk-e tenni e tartozásnak.. vajon tudjuk-e törleszteni az adóságunkat..? A néhai tanító néni egész életében e hűsággel tartozott egyházához, hitéhez, és szóbeli  végrendeléetében hagyta meg hogy aki rá emlékezne az kegyes adományaival építse be az ő emlékét is az építendő templomunkba.. hűséggel tartozni.. amikor már szembesül az emebr saját bűneivel.. a megtisztulás idejében .. vezekelni, áldozni azért hogy valahova tartozásunk ne csak a múlt hanem a jövő is legyen egyben...
3. Isten előtt.. hit kérdése... előtt enincs titok.. előtte világos minden szenvedés oka, minden fájdalom és minden bűn.. minden ami nemcsak a múlt de a jelen és a jövő örökkévalóságának a szövétnekébe írja be az ember a lélek ösvényein haladva sokszor eltévedve, de amikor az Isten szemebesíti az embert akkor ott minden megtisztul, minden világossá lesz.

Második felolvasott bibliai vers ellenet-mondásával szólít meg:

múlandó dícsősége
a maradandó dicsősége

mi a múlandó... ? élet.. milyen értékek a múlandóak.. ?
mi a maradandó..? mi az ami maradandó az életben ..?

mi az a dicsőség ?

karácsonykor..dícsőség Istennek, békesség a jóakaratú embereknek...

vannak tehát múlandó és maradnadó dícsőségek...

a tanító néni maradandó dícsősége a hűslge. amivel megálllt Isten előtt élete minden nehézségeiben ...


Milyen a mi múlandó és maradnadó értékeink.. és dícsőségünk... talán egész 77 életévével ezt a kérdést teszi fel számunkra a tanító néni a végső kérdést, amire a válasz helyességét már nem Ő hanem a gondiviselő Isten adja meg számunkra. a végső számonkérés idejben.

Legyen számára könyű  a Föld

Ámen.

"..Néhány nap múlva ismét elment Kappernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. " ...

"... Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel ? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig."
"..Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak."

Temetési evangéliumi üzenet néhai L.E. koporosója felett.

a nappalok és az éjszakák váltakozása
lelki gyötrődés

sírás az elvesztett értéekekért... az életért

a megvígasztalás  a reménység



....

" Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje."

temetési beszédvázlat , gondolatok november 22.-n, Ny.szeredára A.J koporsója felett


Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevő gyülekezet !

Az unitárius temetési szertartás hitünk és életfelfogásunk alapján a gyászolókhoz szól. Azokhoz szóluk akik hallanak és értenek bennünket.Vagyis elsősorban a szertartást végző pap, lelkész , a gyászoló gyülekezethez szól, hírdetve az evangélium vígasztaló üzenetét. A prédikáció, az evangéliumi beszéd hangja, üzenete - hitünk szerint - eljut a gondviselő Istenhez is, Aki mindenben mindenütt jelen van.

Unitárius hitünk, az élet elmúlásával kapcsolatosan - az úgynevezett végső kérdésekkel kapcsolatosan - vígasztaló és megnyúgtató reménység üzenetét hírdeti. Lelkünk visszatér Istenhez - Akitől jött és Akitől ezután soha el nem szakad - testünk pedig végső nyugalmat talál az édes anyaföldben, mert porból lettünk és porrá válunk. Keresztény hitünk alapján nem kizárólagos emberi okoskodáson alapuló igazságokat hírdetünk a földi élet elmúlása utáni időről, amiről sem tudomásunk, sem tapsztalatunk nem lehet, vagyis az hogy halálunk után Isten miképpen gondoskodik az elhunytakról, az nem képzei hitünk tárgyát. Meggyőződésünk, hogy Isten elmúlásunk után is szeret minket és teljes bizalommal vagyunk Mennyei Atyánk gondoskodása felől az elmúlásunk után is, ezért nem kísértjünk azzal az Istent, hogy az örökkévalóságnak azon titkait ossza meg velünk, amelyek véges emberi értelmünkkel képtelenek lennénk ennek felfogására, megértésére. Az unitáriusok számára fontosabb az az bizalom, amivel Istenre bízzuk életünket és azt is, hogy mi vár ránk halálunk után. Egyszóval hitünk tárgya az a bizalom amivel ragaszkodunk és rábízzuk minden föltétel nélkül magunkat az Istenre, anélkül, hogy még földi életünkben azzal kísértenénk Istent hogy nem bíznánk feltétel nélkül az Ő jóságában és okoskodásunkkal megpróbálnánk fejteni az isteni örökkévalóság és az emberi lélek örökkévalóságának a titkait. Ez a minden feltétel nélküli bizalom nemcsak az elmúlásunkkal és a halálunk órájával kapcsolatos hitelvünk, hanem e hit végigvezet egész emberi életünkben. Hiszen épp ahogyan egy megszületett csecsemőt hiába kérdeznénk az emberi életről ami előtte van egy egész életként, úgy hiába kérdeznénk meg bárkit is arról, hogy elmúlása után milyen élet vár rá az isteni gondviselés a halál utáni időben. Hogyan is tudhatná a csecsemő az egész életét ami előtte van és miként is tudhatná bizton bárki is hogy mi vár rá az örökkévalóságban élete elmúlása után, amikor sokszor mindennapi életünkben sem tudjuk mit hoz a következő nap, amikor sokszor csak elképzelésekkel , tervekkel vagyunk de a dolgok nem mindig úgy történenk ahogy mi eltervezzük. Mennyivel könnyebb ha hittel tudunk közeledni mindenapi munkánkhoz, tevékenységeinkhez, terveinkhez, mennyi kimondhatatlan segítséget jelent az a hit és az a bizalom, hogy nem terveinkben, elképzeléseinkben küzdelmeinkben, velünk van az Isten ha terveink és elképezeléseink az isteni dícsőségét szolgálják.

Mai világunkból milyen nagyon hiányzik ez a hit és ez a meggyőződés szerinti élet, hogy a tőlünk telhetőt megtesszük és a többit rábízzuk a gondviselő Istenre. Mennyire hiányzik az Istentől kapott belső lelki nyugalom a mi életünkből ... az a lelki nyugalom amit az őseinktől örököltünk, ami terveink és elképzeléseinkben magát az isteni jóságot , gondviselő szeretetet is "beleszámítja".

 A világunk egyre csak rohan, állandó fejlődésben van és mi lépést igyekszünk tartani ezzel a fejlődéssel és csak nagyon későn jövünk rá arra hogy az emberiség a történelem rendjén oly sok tudást felhalmazott hogy egyszerűen képtelenség mindent megtanulni, mindent tudni, mindent megszerezni, mindent magunkévá tenni. Éppen az előbb említett dolgok miatt nagyon sok időt, energiát, egyszóval életidőt veszítünk el. Ezek mind felesleges áldozatok. Igen áldozatok, mert lemondással járnak, mert küzdelemmel, járnak, mert belső odafigyeléssel és akarat kinyílvánításával járnak, de ezen éldozatok nem vezetbnek üdvösségre, vagyis értelmetlen áldozatok, olyan áldozatok amelyeket nem Istennek ajánlunk fel, tehát nem is vezethet az üdvösség útjára. Mert az is áldozat amikor, éjt nappallá téve dolgozunk , egyik nap ugyanúgy telik el mint a másik és közben elnémítjuk a lelkünket. Feláldozzuk lelki tálentumainkat, feláldozzuk a lelkünk mélyén élő hitünket és egy olyan burokba vonjuk be, egy olyan lelki fénytől elszigetelő lecsupaszított csomagoló "anyaggal" vesszük körül, amit nevezhetünk magánynak, nevezhetünk robotoló mindennapoknak, hogy ezen csomagoló, lelki elszigetelő anyaggal elzárjuk magunkat az isteni fénytől és majd nagyon nehezen tudunk kibontakozni, hogy hitre jussunk, amikor nagy szükségünk lenne a szívbéli bizalomra. Az ilyen áldozatok értelmetlenek, Istennek nem tetsző áldozatok és megkárosítják az életünket.

Végtisztességet tevő gyülekezet! Hála a jó Istennek nemcsak értelmetlen áldozatok vannak, de vannak értelmes, Istennek tetsző áldozatok is. Ezen áldozatok üdvösségre vezetnek, ezen áldozatok jutalmat ígérnek és jutalmaznak is. Ezen áldozatok a vallásos életünk, a lelki életünk meghatározó része, amelyre oly szükségünk van mint a lélegzésre, mint a falatnyi kenyérre vagy a kortynyi italra. Ezen áldozatokat nem azért mutatjuk be Istennek, mert neki van szüksége lenne a mi áldozatunkra, hanem azért mert elsősorban nekünk van szükségünk arra, hogy bemutathassuk Istennek. Milyen áldozatok ezek ? minden ami a bennünk rejlő bűnnek , a gyarlóságnak, a kísértéseknek a leküzdését jelenti, egy Istennek tetsző élet megélése által. Ilyen Istennek tetsző áldozatok, a másokért végzett szolgálat,  a munka , az adomány amelyet a közösség oltárára teszünk, sokak számára lelki megtisztulás lehetőségének a megtalálása , tehát lelki áldozat : az istentiszteletek látogatása .

Elhunyt embertársunk az istentisztletek buzgó lelkü látogatója volt mindaddig, amíg ezt a betegsége megengedte.Vasárnapról vasárnapra ott volt az Isten házában imádkozni.  Lelki ígénye volt hogy időről időre közösségben kulcsoljai mára a kezét és
azokakl együtt zsoltárokat énekeljen akikkel egy gyülekezethez tartozik. Amikor a betegség hatalmába kerítette,  beszélgetéseink közben többször említette, hogy sokszor eszébe jutnak a vasárnapi istentisztletek amelyekre eljárt és a beteg asszont amikor a vasárnapi istentiszteletekről beszélt akkor arca kisimult és szíve megtelet csenddel, lelke reménységgel hogy lesz még alkalma egyszer majd egy vasárnap még eljutni a templomba. Ott élt a szívében az örök vágy hogy egyszer majd meggyógyul és ismét eltud menni a templomba. Ezt a vágyat pedig hozta magával abból a családból ahol fölnevelkedett a Nyárád parti kis kedves  falunak a lelki gazdagságából, Nyárádszentlászlónak az ősi templom belső falaink a  csendjéből és méltóságából. 

Nyárádszeredába idős korában jött és kedbves testvéreim ti tudjátok, akik mellette éltetek az ő életét miként élte vasárnapról vasárnapra a templomozások között. Ti tudjátok az ő áldoztos életének örömeit és nehézségeit.

Élete vége felé betegágyán Isten gondoskodó szeretettel vette körül. Sok sok imádsága nem volt hiábavaló, mert  betegségében gondoskodott róla egy meleglelkű asszony , aki együtt imádkozott is vele. Betegsége egy hosszan tartó áldozat volt . És mi  gyarkló emberek gondolkodunk-e el azon  hogy Isten mit akar számunkra üzenni egy-egy sokat szenvedő embertársunk fájdalmaival, szenvedéseivel , áldozatos betegségével . Mi lehet Isten üzenete azzal hogy látunk engedi  és segítségünket kéri a hosszan tartó betegségében sokat szenvedő emberekért ? A betegség a szenvedő ember számára nagy nagy áldozat és nagy áldozat annak is aki betegségében mellette van gondoskodó segítséggel.

Néhai A.J. áldozata  itt e földi életben elvégeztetett. Feláldoztatott betegsége által és hitünk szerint Isten visszafogadja őt az örökkévalóság honába hol nincs szenvedés, ahol nincs fájdalom. Amikor gey hosszú betegségben szenvedő embertől veszünk végső búcsút ezt szoktuk mondani: megváltás volt számára a halál. Megváltás abból a sznevedéstől ahonnan nem tudott a gyógyulással megszabadulni és számára csupán az enyhet adó halál volt az egyetlen orvosság..


" elérkezett az ő elköltözésének az ideje.." vegyünk búcsút tőle kegyelettel  ..Ámen

" Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! "
" ..ismerjétek meg az ő akaratát mindenlelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhesstek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindefajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erösödjetek meg minden erővel ... "


Bibliai versek, az üzenet megértéséhez:

" Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyerekeim az igazságban járnak.Szeretett testvérem, húségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, kik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet elött: jól teszed ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak... " 3 Ján 6
" ..fehéren fognak járni velem együtt mert méltóak rá.. " Jel 3,4
" .. Ki méltó arra hogy felnyissa a könyvet.. " Jel 5,2
" .. " Nem vagyok méltó hogy sarujának a szíjját megoldjam.. " Mk 1,7
" .. teremjetek megtérésre méltó gyümölcsöket " LK3,8
".. méltó a munkás a maga jutalmára.. " Lk 1ö,7
" .. nem vagyok méltó hogy fiadnak hivattassam".. Lk,15,19
" .. "..nem vagyok méltó hogy hajlékomba jöjj.. " Mt 8,8,
".. aki föl nem veszi a maga keresztjét nem méltó énhozzám.. " Mt, 10,38

két bibliai vers hasonlósága .. egy szóban "méltóság"

Legyenek láthatóvá a tettek... teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel ..
méltóság a fiakon.... az Úrhoz méltóan élni.. ez pedig a megerösödés

gondolatok, kérdésfelvetések :


a tettek láthatósága ... hogyan ? ... a zsoltáros itt az isteni tettekre utal, amelyek meglátszanak az Ő szolgáinak a tettein
mi kell ehhez? : befogadni , képessé lenni
az emberi tettek láthatósága ...

méltóság.. a méltóság láthatósága, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk... hogyan tudjuk e méltóságot tetteinkben megmutatni.. ?

megismerni az Isten akaratát .. hogyan ? .. lelki bölcsességgel és belátással
- felismerrni azokat az értéekekekt amelyeke Isten tálentumokként adott nekünk, hogy felismerjük az Ő akaratát..

milyen Isten akarata:...szeretetel parancsoló, teremtő,

- az Úrhoz méltóan élni...  (lásd ez előbbi bibliai verseket a méltóságról..)

méltóság .. a tekintély felismerése és tisztelete, megbecsülése,

hogyan ismerhető fel a méltóság . mindenfajta jó cselekdettel jó ygümölcsöket teremni.. növekedni Isten ismeretében
..megerösödni.. a méltóság.. erő !

a zsoltáro sis ezt kérte hogy az isteni méltóság legyenláthatóvá a fiakon...

összegzés.. Isten akarata az , hogy az emebr ezt szüntelen keresse és ezt megsejtve, megtapasztalva méltón éljen azzal a felismeréssel hogy Isten szereti őt.. Ámen

"De mondom nektek:nem iszom mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veltek Atyám országában."
" Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.."

Gyászoló testvéreim! Végtisztességet tevő gyülekezet! Itt állunk az elmúlással szembesülve ezen a késő őszi időben . Itt vagyunk hogy végtisztességet tegyünk egy elmúlt életnek és hogy megköszönjünk életünk Urának, hogy az eltávozó lélek velünk lehetett hogy Isten életének részévé tett bennünket. Megköszönjük az életét , megköszönjük minden velünk töltött idejét letlégyen az bánatban, örömben, szenvedésben vagy boldogságban. Megköszönjük szavait, mosolyát, munkáját és mindazt aki számunkra lehett egész élete során.

Gyászoló testvéreim, lelkünkben az elmúlás fájdalma mellett ott van a köszönet hangja is és e két érzés kavagog bennünk. Fáj a lelkünk mert elveszítjük azt akit szerettünk , fáj a lelkünk mert végigkísértük őt élete vége felé a sok sok szenvedésen. Fáj a lelkünk mert az életének a vége az ami leginkább közelebb van mihozzánk. A lelkünkben ugyanakkor ott van a köszönet érzése is amikor nemcsak az élete végére figyelünk, hanem lelki szemeink előtt megjelennek ez elmúló életnek szép emlékei is. Amikor megjenelik az elmúlt emberi élet emlékeiben mindaz amiért nagy nagy hálával tartozunk. Így van ez testvéreim szeretet nélkül nincs kösöznet érzése, de a szeretet sokszor fájdalommal is együtt jár. Most fáj az elmúló emberi élet , különösen fáj az hogy am sok sok szenvedésén végig kellett kísérnünk élete vége felé. Sajog a fájdalom bennünk hogy el kell búcsúznunk attól akit szeretünk és akit e földi létben többet nem láthatunk Isten törvényei szerint viszont. E fájdalmunk csupán hitünkben nyugszik meg, hitünkben mely szerint van viszontlátás az elmúlás után Istennek ama birodalmában amelyet emberi szem nem láthat emberi fül nem hallhat, emberi és znem foghat föl. Vígasztalásunk abból a hitből fakad hogy "akár élünk akár halunk az Úréi vagyunk.." .. és amíg élnünk adatik addig őrizzük a ránk bízottakat és tápláljuk lelkünkben a hitnek a fényét hogy e földön ne járjunk sötétségben , hanem az " élet világossága" legyen a mi világító fáklyánk , szövétnekünk, mert "az Úr a mi világosságunk".

Az elmúlással való szembesülés idejében, temetési beszédem alapgondolatául két Szentírási verset választottam.Máté és János evangéliumából. Ha három szóban szeretném felsorolni azt hogy a felolvasott szentírási versek témáit, akkor így összegeznék. az emberi beszéd , a szomjúság és a szőlő.

Az emberi beszéd. " ... de mondom nektek.. " mondja Jézus az utolsó vacsora alkalmával .. mondom neked.. mondjuk mi is egymásnak sokszor.. és ezt teszem most én is e szolgálati helyről. mondok, beszélek , prédikálok. Az egész emberi életünk egyik fontos megnyilvánulása, hogy mondani akarunk valamit egymásnak. Mondani , beszélni akarunk ,mert van egymás számára mondnaivalónk, üznetünk, gondolatunk. Beszélünk, amíg van hangunk, amíg van akihez szóllanunk, beszélünk amíg élünk.. Születésünkor a szavak utáni szomjúság a mondani-akarás vágya, a kíváncsiság tanított meg beszélni. És mi egymást megszólítjuk, egymással beszélgetünk. Ezt tette Jézus is, beszélt a tanítványaihoz.. mondom nektek,kezdte monadnivalóját.. majd folytattam: " nem iszom mostantól fogva a szőlőnek terméséből."

A szomjúság. A második téma ami a felovasott szentírási versből megszólít minket az a szomjúság..
Amikor kiszárad az emberi ajak megszomjúzunk. Amikor  úgy érezzük hogy kiszárad a lelkünk, akkor megszomjazunk. Az ember oly sokszor és oly sok mindenre szokott megszomjúzni. Szomjasak vagyunk sokszor a szép emberi szóra,  lélekápoló zenére, a lelkvígasztaló énekre .. és sorolhatnánk tovább hogy mennyi mindenre megszomjazunk mi emberek.  Van amikor nem veszünk tudomást arról hogy szomjasak vagyunk és van amikor mindent megteszünk azért hogy szomjúnkat csillapítsuk Van tehát lelki és van testi szomúság is. Testi szomjúságunkat hamar észrevesszük mert kiszárad a  szánk és máris nyúlunk a szomjat oltó ital után. A lelki szomjúságunk az nem ilyen,a lelki szomjúságunkat egyszerre tőr ránk, amikor sokáig nem vettünk tudomást róla, egyszerre mint a hirtlen lezúduló zápor, egyszerre mint  a semmiből előtörő szélvihar, egyszerre és sokszor fel sem tudunk készülni rá mert váratlanul érkezik. Azért kell hát ászrevennünk lelki szomjúságunkat is hog ne váratlanul érkezzen, ne váratlanul törjön ránk, legyen olyan a lelki szomjúság mint a hajnali Napfelkelte, legyen olyan mint a gyenge szellő, mint a szikkadt földet áztató csöndes eső.. .Testi szomjúnkat  szomjunkat ivással csillapítjuk viszont életszomjunk csillapítására már segítségre van szükségünk, aki ezt feltárja nekünk mint a soha ki nem apadó forrást, amely mindig árassza a tiszta italt, az életnek a vizét, és bármikor megtlalájuk e forrást. E forrás, az élet itala forrását számunkra Jézus mutatta meg, ő tárta fel számunkra. És a felolvasott szentírási versből éppen ő maga vall arról hogy elközelített az ő ideje és nem iszik a szőlőnek a levéből e földi életében többet, majd hozzá teszi hogy addig nem iszik a szőlő teméséből amíg nem találkozik szeretteivel ismét az ő Atyjának az országában. Vagyis a lelki szomjúságunk enyhítő itala nem lehet csupán e földi életünk mezején, vagy völgyeiben felfakadó forrásokból. Szükségünk van olyan forrásra, olyan szőlőtőkére ami  megtermi számunkra a szomjat oltó italt minden időben. Ez a szomjat oltó ital pedig a  megművelt szőlőnek a terméséből való.

A szőlő.  Jézus  önmagát az igazi szőlőtőnek nevezi , amiből nemes bor fakad , és a mennyei Atyja a szőlősgazdának...
Szőlő.  Én vagyok az igazi szőlőtő - mondja önmagáról. Az a szőlőtő amelynek a neddüje a mustja a lelki szomjúságunkat csillapítja. Olyan szőlőtő Jézus amint aki a menyországnak a kerjében  az örökkévalóság gyümölcseit termi meg számunkra. Az igazi szőlőtő
termése  a bor az úrvacsorai jegyekben is ott van a Jézusra való emlékezésben.

Szeretett testvéreim,  az emberiség fejlődése rendjén a szőlő művelése a műveltség jele volt. Amikor már a népek nem vándoroltak vídékről vídékre, hanem letepeledtek és megművelték a földet ... szőlőt ültettek gondozták mert tudták hogy nemcsak a testi szomjat csíllapította hanem mérsékkel használt bor a lélek nedüje is. Talán ezért is válhatott a Jézusra való emlékezés italává, mert a műveltségnek a lelki embernek a jelképe is. A szőlőgerezdek ott vannak faragott székelykapuinkban, varrottasainkban és ott ahol szőlővirág-ilattal köszönt be a tavasz az otthonok udvaraiban ott megtelik a lélek békével és bizalommal.

Szeretett testvéreim, gyászoló család, végtisztességet tevő gyülekezet.Talán nem kell külön hangsúlyoznom hogy miért választottam e temetési beszéd alapgondolatául e három témát, a beszédet, a szomjúságot és a szőlőt. Elhunyt embertársunk SZ.L.-t úgy imsertem meg mint gondos szőlősgazdát, aki korán hajnalban indult már el a szőlőskerjébe hogy művelje az isteni gyümölcsöt a szőlőt. Aki szererette a szőlőt és áplota, gondozta, vigyázta. Később amikor betegágyon feküldt lelki szomjúsággal fordult az úrvacsotri kehely felé és nemcsak testi de lelki sozmjúságát is táplálta.  (rövid életrajz következik )...Legyen számára könnyű a föld. Ámen

- .elhunyt embertársunk életében meghatározó szerepet töltött be a szőlőművelés..

.....

" Mert mindenkinek akinek van adatik és bővölködni fog, attól pedig akinek nincs még az is elvétetik amije van."


Kapcsolódó szentírási versek ez üzenet megértéséhez és tolmácsolásához:

Mt 21,43: Ezért mondom nektek hogy elvétetik az Isten országa és olyan népnek adatik amely megtermi annak a a gyümölcsét.


Lk 8,17 : Mert nincs olyan  titok ami nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs oly elrejtett dolog mely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne

Lk 9.50 .. .. aki nincs ellenünk melletünk van..

Jn 10,13 .. . A béres azért fut el mert béres és nincs gondja a juhokra.


vázlat :

- a van és a nincs kérdése ( mi az ami van, ami létezik?) , tapasztalati valóság: érzéki és érzékfeletti világ -- a megismerés útjai
- a hit útja a van és nincs megismerésében.. mi az amit keresünk: "a lét" .. aki keres az él, tehát a létben van....  milyen létet keres tehát, csupán az önmaga létét vagy még valami mást is? .. a hit megismerői útja: a "van" és a "nincs" megismerésében  feltételezi a lét utáni lét "van"-ját


- adni... annak akinek van
.. bővölködni

.. akinek nincs attól elvenni mindent
...sírás(haszontalan szolga sorsa)

taléntum: pénz, és lelki tehetség

Isten ránk bíztott lelki tehetségeket, amivel sáfárkodnunk kell, amit meg kell szaporítattnunk ( melyek a te lelki tehetségeid? hogyan sáfárkodsz velük? haszontan szolga módjára, vagy jó és hű szolga módjára..

Isten ránk bízta a hit tálentumát is.. az unitárius hitünket.. miképpen tudjunk hitünket gyarapítani és ez miként fordítju a közösségünk javára?


a hit útja a gyarapítás útja..

Dávid Ferenc: hit és lelkiismereti szabadság... öröksége, tálentuma, hogyan gazdálkodunk az örökségünkkel, elássuk vagy gyarapítjuk ezt ?

hasznos vagy haszontalan szolgái vagyunk mi aránk bízott táélentumainknak, megérdemeljük e hogy sokr abízzanak ezután is é sbelépjünk az ünnepi lakomára, vagy inkább a büntetés lesz osztályrészünk hogy a külső sötétségben a féellemink fogdájában mondjunk le arról hogy növeljük és fejklesszük a ránk bízottakat?

Dávid FErenc is tálentumokat bízott az utódokra, és mi késői utódok hogyan sáfárkodunk a ránkbízottakkal, mert ha gyarapítjuk ezket akko rjutalom vár ránk, és amennyiben nem annyiban a kárhozat őútjára léphetünk.. vigyázzunk hát és ne csak őrizzük de gyarapítsuk a ránk bízottakat , hiogy bizalmunk és áldásunk legyen gondviselő Atyánktól
Ámen

Biblia-óra vázlat

Herbert Haag Biblia Lexikon szerint:
Ábrahám - pátriárka, Izrael népének ősatyja " aza atya fölséges " névvel hozzák összefüggésbe
félnomád életmódot folytatott
Sárától született fia Izsák, ennek unokája Jákob
" Isten barátja" - 2 Krón 20,7
Hebrónban ma is felkeresik állítólagos sírhelyét
Jézus elismerte " Ábrahám fiainak jogait"
Pál apostol azt tanította, hogy a származás nem jogosít fel senkit az üdvösségre, iletve az üdvösség kisajítítására ( Róm 4,9-12)
mert Ábrahám "lélek szerint és nem betü szeritn volt zsidó" Róm 2,2
apokalipszise a zsidóság körében keletkezett
megkínzásáról is szól a hagyomány
Ábrahám kebele - Jézus szóhasználatában - Ábrahám asztalközösségére vonatkozik

A biblia-óra témája : Ábrahám elhívatása, vagy Ábrahám ígérete

Ábrahám otthagyja otthonát.. itt egy pillanatra időzzünk el ( Jézus azt mondja aki ott nem hagyja anyját és apját nme követhet engem ) teljes önátadás szükséges a hit szolgálatába, hit nélkül pedig nincs beteljesült ígéret. ) Otthagyni az otthont -s elhagyni a szülőföldet, mert Isten hív , megbíz valamivel, hogy atyja lesz egy nemzetségnek. Az értékes dolgok áldozat nélkül nem jönnek létre. Ábrahám vállalta ez áldozatot.

A jutalom : Isten védelmet nyújt: megáldja azokat akik őt áldják és megátkozza azokat akik őt átkozzák. Itt Isten átkot szór azokra akik Ábrahám vesztére törnének. Hiányzik a Jézusi szeretet kettős parancsolata. Majd később a szemet szemért törvény az ellenség elleni védekezésévé lett. Védi az embert, hogy ne törjön más életére, mert akkor az övé is veszélybe kerül, maga ISten védi Ábrahámot., A félelelem parancsa a tisztelet érdekébe.

Lót is vele megy - testvére fia. És Sára a felesége. Ábrahám 75 éves. Szolgákkal együtt indultak útnak.Móré tölgyséig. megy ahol megjenik az ÚR.- megismétli az ígéretet. Útközben oltárt épített az Úrnak.

Oltárépítés.- Isten iránti hálája, hogy védelmet nyújt számára.

Megjegyzés: Egyiptomba megy... később Egyiptomból Mózes szinte ugyanazok a helyen a Kánaánba megy.

Kérdések:

Az otthon és az isteni hívó szó mennyire van összhangban a lekészi életünkkel, mennyire tudunk válaszolni a hívó szóra és teljesíteni a hivatást és otthon legyünk ? Ábrahám számára ott volt az otthon ahol Isten vele volt.

Útközben tudunk-e oltárt építeni ahogy haladunk az isteni áldással ? Mit jelent a mi életünkben az oltár? Hogyan és mit áldozunk ezen az oltáron? Kié az oltár . az istené , és nem az aki építi.

Egy jó barátomnak köszönhetően mától van skype világhálós társalgási lehetőségem a nevem szilard.sandor.
Ma az amerikában élő Michale Burp volt angol tanárommal  barátommal is tudtam beszélni többek között. Jól érthető volt

.... segítség .. hit ... evangélium