Karácsony első és másodnapján sokan voltunk a templomban. Ünnep volt. A Nap szépen sütött és szívünkben lángra lobbant a láng.Hisszük,hogy a szeretet lángja. A szereteté, ami a gyászban is vígasztalást súgárzott.Karácsony szombatján utolsó útjára kísértük gyülekezetünkből a családjáért élő és egyházközségét szerető Anna nénit. A temetőből nem sok időre mentünk a gyerekek betlehemes játékának ünnepére:Jézus megszületett. Másnap úrvacsorával éltünk. Szólt az evangélium, bíztatása: Ne féljetek. Ne féljünk pásztorokként, legyünk békességet és jóakaratot hírdető angyalok.Vegyük észre a jelt, ami elvezet a jászolbölcsőhöz.Karácsony másod napján a napkeleti bölcsek értelmét kértük a lelki kincseink őrizéséhez.Ünnep harmadnapján a szeretet himnuszával imádkoztunk, hogy ne várjuk, de készek legyünk megvalósítani a szeretet.

Holnap vasárnap. Töredékes bennünk az ismeret és töredékes a prófétálásunk - ezen elmélkedünk.És készülünk az óév temetésére és az újév köszöntésére.Isten adjon erőt a jósághoz és türelemhez, a szívbéli örömre való készéségre!

"Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet..." Lk.2,10

Szeretett testvéreim! Egy pillanatra elcsendesül bennünk és körülöttünk a világ. A csendre szükség van , hogy ne zavarják meg az angyalok érkezését, akik e nap a földre szállanak. E sorokat egy számomra még ismeretlen ember világhálós naplóban olvastam és megosztottam veletek ünnep első napján. Igen, szükségünk van ezekre az angyalokra kik földre szállanak, szükségük van arra, hogy e földre szálló angyalok lelkünkbe költözzenek, hogy vigasztalást és örömöt hozzanak. Igen szükségünk van a karácsonyi vigasztaló üzenetre! Hiszen mindkét gyülekezetben, Jobbágyfalván és Nyárádszeredában is az adventi harangok nem minden családnak az örömhírt kongatták. Az adventi harangok szaggattak is, és végső búcsú előtti koporsók elé állítottak.Karácsony - a gyászoló családok és széles rokonság számára pedig a vigasztalást a soha el nem múló szeretetben hozza meg.

A pásztorok oly sokszor félnek. Nem azért félnek, mert gyávák, hanem azért mert felelősséget éreznek azokért amiket rájuk bíztak.A pásztorok életében oly kevés az öröm. Hiszen sokszor éjt nappallá téve kell őrizzék a nyájat. A nyájat nem csak őrizniük kell, de gondozniuk is kell. Ez pedig fáradtságos munka. Pásztor az édesapa és az édesanya a családban, pásztorolja a gyermekeik életét, amíg kiröpülnek a családi hajlékból, addig viszont meg kell tanítaniuk szárnyalni őket Pásztor felnőtté cseperedő ember, mert vigyáznia kell idős szüleire. Testvér testvérnek pásztora. Óh , de jó lenne, ha egész évben karácsonyi lelkületű lenne a világ!

Az angyalok hirdetnek. Hírt hoznak. Mennyi hír száguld az életünkben - mennyi hír, sokszor el sem tudjuk olvasni , meg sem tudjuk emészteni őket! S mindenről szeretnénk tudni, mindent szeretnénk birtokolni, magunkénak tudni. Karácsonykor van időnk ráfigyelni az öröm hírt hozó angyalokra. Az örömhírt hozóra.

Adja Isten, hogy készségesek legyünk befogadni e szeretet örömét és sokasodjon bennünk és körülöttünk a békesség és jó akarat ! Ámen

temetésére holnap délben 1 órakor kerül sor.

" A szeretet türelmes,jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszatNem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél,mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik." 1 Kor 13, 4-8

Gyászoló testvéreim! Egy szép küzdelmes élet lezárult. Istvánfy Anna örökre behunyta a szemét.A karácsonyi angyalok elvitték a betlehemi csillag útján a lelkét. Elvitték a tökéletes szeretet útján, ahol fájdalom már nem éget, ahol örök üdvösséget lel az Istenhez távozó lélek. A hitnek útján Istenre találó lélek reménységének csillag-ösvényén megpihent a szerető lélek. Felhangzik ajkunkról a zsoltár: "Menyből az angyal eljött hozzátok" , és utána felhangzik a könyörgő zsoltár is: "Hozzád megyek Uram, hozzád közel." Istvánfi Imréné lelke Istenhez tért, oda ahol nem is olyan rég Őszi Hálaadás ünnepén szeretett férje is megtért nem is olyan régen. Itt állunk koporsója mellett , mielőtt megállanánk a feldíszített karácsonyfa mellett. itt állunk ajándékosztó kezünkkel szerettei körében és már nem tudunk neki más ajándékot adni, mint lelkünknek fohászát az örök búcsú idejében. Egy meleg szívű asszony koporsója előtt állunk meg , szívünkben a szeretettel. Mit adhatnánk neked karácsonyra kedves  Anna néni , aki lelked szeretetéből oly sokat adtál nekünk, amíg velünk voltál ? Mit adhatna neked a család, akihez mindig volt szívedben idő és alkalom, erő és türelem a szeretetre ? Mit adhatnánk mást mint őszinte kifele vagy befele síró könnyeket valamint Istenben bízó lelkünknek vigaszt-kereső fohászát ? Te oly sokat adtál mindannyiunknak amíg velünk voltál, amíg szavad hallattad és kezünket megfoghattad.

Ott látom lelki szemeim előtt a templomban, ahogy  imára kulcsolja a kezét hallgatja az evangéliumot és hallom templomba járó gyülekezeti tagoktól, hogy amíg egészsége volt számára a templom volt második otthona. Az a lelki otthon ahol lelke vigaszt megpróbáltatásaiban . Ott gyógyult be a lelke amikor fájdalom érte. A gyülekezeti közösségben elmondott imádságban lelt újabb és újabb reménységet lelke a reménységre és szeretetre. Lelki szemeim előtt ott látom, amint behív a kapuból, egy meleg kávéra, hogy beszélgessünk. Milyen ritkán jön hozzám kedves tiszteletes úr - mondja - s meg sem várja, hogy válaszoljak, mintha értené és tudná is ennek az okát: az egyházi ügyvitel sok más szolgálat ... majd melegen érdeklődik családom felől, gyerekeim felől ...   látom amint ketten vagyunk s miután válaszoltam a kérdéseire  mondja az életét, mosollyal telik meg a szeme és a lelke, amikor családjáról, szeretteiről beszél. A család - Istenem a család - az ami az ember életében a legfontosabb - mondja  . Amint beszélt ő volt maga a türelem és jóság arca. Megszűnik minden körülöttünk és ő csak mesél, mesél. Boldogan mondja  el szülőfaluja Gálfalva szépségét és megossza velem azt az örömet, amit gyermekkorából őrözött magával. Majd mesél  ifjúkoráról és esküvőjéről és majd számára oly kedves családjáról és az egyházközég múltjáról, jelenéről és kutatja a szebb jövő útját. Szomorúan , de nagy szeretettel beszél megboldogult férjéről, gyermekeiről és majd unokáiról, dédunokáiról. Mesél a szomszédokról , arról a számára oly kedves közösségről, akik közt mindig jól érezte magát. Legutolsó beszélgetésünkkor arról beszélt, hogy ő már felkészült a halálra, de még reménykedett abban, hogy karácsonykor még tud úrvacsorát venni. Mesél - mikor ketten vagyunk és közben fogja a kezem és Istentől áldást kér az életemre és a templomépítő közösség életére. Sokszor megtapasztaltam már, hogy az áldás nemcsak az amit a lelkészek palást alól osztanak Isten tisztelet alkalmával. Áldás volt az is ahogy ő kezem fogva jókívánságait szórta és Isten segítségét kérte.Áldás volt az is ahogy az épülő templomuk részére adományát átadta, amikor meglátogattuk a körzetfelelőssel.Őszi hálaadás után még egyszer láthattuk a templomban. Szokott mozdulatával nyitotta ki az énekeskönyvét és imádkozó lélekkel hallgatta az istentiszteletet. Később mikor meglátogattam elmondta milyen nagyon örvend annak, hogy látta az épülő új templomon a csillagot. Tiszteletes úr - én nem érem meg, hogy elkészüljön és oda járhassak én is imádkozni - sóhajotta - de szeretnék azért adományozni, hogy épüljön tovább, a gyermekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak.

A sokat mesélő ajak örökre bezárult - a sokat simogató és sokakról gondoskodó kéz örökre lehanyatlott. Itt maradt számunkra a sok szép emlék egy gazdag lélek szeretete. Ilyen nagy szeretettel csak az tud beszélni az életéről, aki számára az életet, a munkát, a család jelentette.  Ilyen nagy szeretettel csak az tudott beszélni aki szintén megtapasztalta szerettei részéről, hogy őt is igen nagyon szeretik . És most itt vagyunk a koporsója mellett és keressük  a vigasztalasnak a szavait, keressük e családjáért élő néhai embertársunk életéből azokat a jeleket, azt az üzenetet, ahol vigasztalást nyerük. Mindjárt felhangzik az "Úristennek szent fia" karácsonyi ének és most a végső búcsú idejében vígasztalást keresünk. Vígasztalást keresünk a szeretet ünnepén. Keressük a vígasztalást, mert erős a szeretet, mint a halál. Keressük a vigasztalást, mert amikor örök búcsút veszünk embertársainktól vígasztalásra van szükségünk. Vígasztalás nélkül , könnyeinken át nem látnánk meg egymás szemében a szeretetet. És a vigasz szavai elérkeznek hozzánk. Elérkezik a vigasz az evangéliumból, a szeretet himnusza halhatatlan soraiból.

" A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a rosszat.Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. " 1 Kor 13, 4-8

Az evangélium szavaiban vigasztalást nyerünk. Valahányszor türelemesek tudunk lenni önmagunkhoz és egymáshoz, annyiszor melegíti fel a szívünket a szeretet. S ebben a szívbéli melegben otthonra lel bennünk a jézusi szeretet. Vígasztalást nyerünk e jézusi  türelemben megszülető szeretetben, mert a szeretet egyik titka éppen a türelem, s e türelem vígasztaló. Vígasztaló, mert segít elfogadni a fájdalmat. Eltávozó Anna néni egyik legszebb ajándéka amit adhatott míg élt az éppen ez a szeretti iránt súgárzó türelem volt. Ezzel a szeretetből fakadó türelemmel nevelte gyermekeit és majd unokáit. Ezzel a szeretettel bearanyozott türelemmel tanította őket járni, beszélni, imádkozni. Ezzel a türelemmel főzte meg a mindennapi ételt, ezzel a szeretetteljes türelemmel végezte az otthoni munkáját.   A szeretet türelmes és lelkébe nagy volt a szeretet és a türelem. Ezt a türelemet is örökségül hagyta a családja és mindannyiunk számára , hogy ebben a sokszor türelemetlen világban legyen fény és világosság is. Legyen vigasztalódás, legyen hálaadás. Nyújtson hát vigaszt a szeretetből táplálkozó türelem a gyászoló család számára - hogy eltudják fogadni a végső búcsú fájdalmát. Szeretet és fájdalom. Szeretet és türelem. Fájdalom és türelem. Szeretet és végső búcsú. Ebben a végső búcsúban lelki szemeink előtt megjelenik kedves halottunk türelemes szeretete, ahogy szerettei felé hajolt - és úgy hajol most egymás felé a gyászoló család is önmagukat és egymást is vígasztalva. Látva a megváltoztathatatlant, elfogadva a halál okozta fájdalmat - e szeretetben megérezni valamit a távozó jóságos lélekből. A távozó lélek nem múlik el nyomtalanul, maga után hagyja a vigasztalás enyhületét is. Néhai tesvérünk , ki egész életében szeretettel ölelte magához a családját, örök távozása után itt hagyja drága emlékét, életének szeretet-nyomait, ami vígasztalást adhat. Hitünk szerint távozó lelke az isteni örökkévalóságba távozik, és eggyé lesz Istennel, Akitől jött és Akitől soha el nem szakad ezután. Néhai Kovács István teológai tanárom vígasztaló szavait a  múlt héten mondottam el koporsó előtt vígasztalva . Elmondom ez alkalommal is: " Közanyánk a föld veszi birtokba testedet, a porból lett és porrá váló anyagot.Az ember azonban nemcsak test, nemcsak anyag, hanem lélek, szellem is.Hallgassátok meg gyászoló tesvéreim, mit üzen a lélek minden lélek által Jókai Mór csodálatosan szép megfogalamazásában:  Ami bennem lélek veletek megy, ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaiban, amikor elhervadnak, megtalálsz a falevélebn amikor elhull, meghallassz az esti harangszóban, amikor elenyészik s valahányszor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veletek állani"

  A "szeretet jóságos".Jóságos mint a virág, ami nem önmagáért nyilik, hanem azokért akik elültetik és gondozzák. A szeretet olyan is mint egy lehulló falevél, hogy az ágon tavasszal új rügy fakadjon. A szeretet olyan is mint a harangszó, ami imára hívja a szomjas és éhes lelkeket. A szeretet olyan mint az emlékezés, ami összeköti a múltat a jelennel és jövőt tervez. A szeretet jóságos. A jóság pedig vigasztalást nyújt. Ahol a jóság győzedelmeskedik, ott a fájdalom enyhül. Eltávozó néhai Anna néni életében a jóság sokszor győzedelmeskedett és enyhítette az élet megpróbáltatásaiban a fájdalmat. Az a szeretet töltötte el az életét ami nem irigykedett és nem kerkedett, nem fuvalkodott fel , ami nem bántott, nem kereste a maga hasznát és nem gerjedt haragra, nem rótta fel a rosszat.Nem örült a hamisságnak, de együtt örült az igazsággal. Néhai embertársunk mindent elfedezett ami nem szeretet volt és mindent elhitt ami szeretetből fakadt. Habár élete vége felé a remény elhalványult betegségében benne az egész élete a reménységben égett el. A szeretet adott erőt számára ahhoz, hogy eltűrje az idős kor megpróbáltatásait. És ez a szeretet soha nem múlik el . E soha el nem mulo vigasztalas adjon a gyaszolo csalad szamara vigasztalast . Amen

" ... van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg" Péld.23,18

Szeretett testvéreim! Advent negyedik vasárnapján - ha az időt távolságban mérhetnénk - kezünket kinyújtva akár meg is érinthetnénk már Karácsonyt. Az időt viszont nem tudjuk távolságban mérni. Legalábbis nem olyan távolságban mérjük, hogy megérinthetnénk,  úgy mint a körülöttünk levő világot. Gyerekeink sokszor ábrándoznak idő-utazásról és ha visszagondolunk, gyermekkorunkra, akkor bizony mi is el-eljátszadoztunk azzal , hogy tudunk varázsolni, tudunk időben utazni. Kinyújtottuk a kezünket és magunkhoz öleltük az elmúlt napok történéseiből azt ami számunkra kedves volt. Behunytuk a szemünket, átöleltük a levegőt és úgy hittük, hogy visszamentünk a múltba, mindaddig amíg szemünket ki nem nyitottuk. Aztán ha valamit nagyon vártunk, hogy jöjjön meg az angyal és ezzel együtt számunkra a régen várt dolog, ismét behunytuk a szemünket és máris ott voltunk abban az időben, amit el szeretnénk érni. Így siettünk az időben előre , ha nem győztük már várni az időt, hogy elérkezzen hozzánk. És ott voltunk ebben a titokzatos időutazásban ami tartott amíg ismét ki nem nyitottuk a szemünket. De amíg a szemünk nem nyitottuk ki, ott voltunk ahova kívánkoztunk.

Így - gyermekként - hamarabb találkoztunk a karácsonyi angyalokkal, hamarább megkaptuk a szeretett ajándékot, amit vártunk a karácsonyfa alatt  - és időben már oly nagy távolságokat is beutazhattunk, hogy láttuk magunkat felnőttként, ahogy mi is dolgozni járunk a munkahelyre, mint a nagyok. De mindez csak addig tartott amíg ismét ki nem nyitottuk a szemünket. Sajnos hiába nyújtottuk ki a kezünket , mert nem volt ott az amire vártunk, és ahogy kinyitottuk a szemünket máris megszűnt ez időutazás - kezünk csak a levegőbe kapaszkodott.  Jó volt számunkra e gyerekkori varázslat, jó volt számunkra e gyerekkori időutazás.  Ekkor álmodtuk szépnek a jövőnket - ekkor "láttuk", hogy álmaink beteljesednek és ekkor álmodtuk- terveztünk a holnapokat, a közeli és távoli jövendőnket.  Akkor még nem is sejtettük, hogy  milyen fontos volt számunkra akkor ez tervezgetés, a jövőnek a megálmodása. Hiszen ilyenkor, lelkünkből a reménység forrásai fakadtak fel és később, amikor értelmünk is kinyílott , erőnk is megnőtt nemcsak álmodozni , de tenni is tudtunk ezek valóra válásáért. S persze álmaink elé sok akadály gördült, de mindig vissza és vissza tudtunk találni a lelkünk azon forrásaihoz, ahonnan újra-születtek vagy újabb álmok születtek meg . Lelkünkben ezek a források kiapadhatatlanok, mert ezt a lelket magától a Gondviselő Istentől kaptuk. Valahányszor visszatalálunk lelkünkben ezekhez a forrásokhoz, annyiszor lesz nyilvánvalóvá életünkben az isteni szeretet.

Ez az isteni gondviselő erő mindig elérhető közelségben van számunkra - közelebb, mint gyermekkorunkban a szempillantási jövőbe- nézés! Csupán tisztán kell tartanunk ezt a forrást, csupán merítenünk kell ebből a forrásból, csupán nem szabad hagynunk, hogy ez a forrás parttalanul iszapolódjon le az életünkben! Hiábavaló lenne a tiszta víz, ha nem vigyáznánk a forrására, hasonlóképpen hiábavaló lenne az isteni gondviselő szeretet, ha nem adnánk alkalmat az életünkben ennek, mint erőforrásnak, hogy áthassa az életünket. Az Istentől kapott lélek tisztán tartására egy példára szeretnénk utalni. A Bekecsalji Egyházközségek Gyülekezetei lapja 7. oldalán olvasható kedves írás , " Egy képzeletbeli Karácsonyi levél" .  A képzeletbeli levél kedvesen szólít meg bennünket, hogy válaszoljunk a jézusi meghívásra. Jézus azért jött el az első karácsonykor, hogy megmentse a világot a hitetlenségtől, a reménytelenségtől, a szeretetlenségtől. E nagy világmegváltása viszont nem általános, nem egy megfoghatatlan ábrándozó szempillantásnyi képzelgés - mert személy szerint szólít majd meg mindannyiunkat a karácsonyi üzenet. Nem csak úgy általában a világért, születik meg Jézus, de értem, érted, értünk, s mindazokért, akik felismerik a kereszténységben életük oltalmát, mindazokért születik meg karácsonykor Jézus, akiket megérint  a gondviselő isteni erő és üzeni szelíden, üzeni hangosan , üzeni bátorítóan: " van még jövendő és reménységed nem semmisül meg."!

Van még jövendő , addig amíg vágyódni tud a szívünk a hozzánk kéznyújtásnyira érkező karácsonyhoz. Van még jövendő, míg e karácsonyban megtaláljuk szívünk békességét és erőt tudunk gyűjteni az  imádkozásból.  Van még jövendő, amíg eltudjuk fogadni azt, hogy a különböző gondolkodás nem tesz bennünket egymás ellenségeivé. Van még jövendő, addig, amíg megtaláljuk a lelkünk forrásait, és tisztán tartjuk e felbuzgó kútfőt, hogy reménységünk legyen. Van még jövendő - akkor is ha e földi lét számunkra véges és e végességben elveszítjük szeretteinket, és majd minket is elveszítenek  szeretteink ha üt a végső óra. Van még jövendő - még akkor is ha a betegágyon fekszünk és orvosaink lemondtak rólunk. Van még jövendő - mert a jövendő a béke emberéé, és mi a békességet , a szeretetet ünnepeljük, készülünk erre az ünnepre. Van még jövendő szólítja meg az adventi ígéret az elkeseredett szívűeket : "Ne gondold, hogy nem szeret téged senki. Persze az is kérdés, hogy mit értesz szereteten. A szeretet első jele az volt az életedben, hogy megszülettél. Majd újabb és újabb jelei vannak ennek a szeretetnek. Például: döntéseket hozhatsz szabadon vagy rábízhatod magad az életre.Amikor az álmaid darabokra hullanak a kezed között , még akkor is van aki szeret - vagy ha hibáznál is. Igen , lehetnek dolgok amelyek örökre kicsúsznak a kezünk közül, amiért gyötrelmesen megküzdöttünk előtte - de ez még nem jelenti azt hogy nem lehetnek újabb célok, amiért küzdeni érdemes - vagy visszatérni a gyötrelmes küzdelemhez ismét - hátha mégsem csúsztak ki örökre a kezünk közül, csak egy ideig óráig. Igen néha úgy tűnik , hogy a kezünk között törnek szét az álmaink - de ez nem jelenti azt, hogy a kezünk okozta e széthullást. A gyászban  Isten adja meg számodra a szeretet és reménység jeleinek a fényét és a hitnek erejét, mert szép jövő áll előtted - és még lesz amiért élni érdemes, lesz még ami boldoggá tesz és te is boldoggá teszel másokat is! Dönts hát a reménység és a karácsonyi hitnek szép jövőt hozó ajándéka felől. Engedd hogy az élet megajándékozzon e hittel."

Osszuk, hát szét gazdagon  ez adventi hitet egymást közt. Nyújtsuk ki kezünket és érintsük meg a mellettünk levő szeretteink kezét, simogassuk meg az arcát és mondjuk ki hangosan majd karácsonykor hogy szeretjük, nagyon szeretjük őket! Mondja ki ezt hangosan a testvér a testvérnek, férj a feleségnek, feleség a férjnek, szülő a gyermeknek, gyermek a szülőnek. Aztán hunyjuk be a szemünket és álmodjuk magunk elé az érkező karácsonyt. Ünnep érkezik - itt van kéznyújtási     távolságban, igen , mert kezet tudunk szorítani egymással , igen mert megtudjuk fogni egymás kezét és mert imádkozni tudunk mindazokért akik nincsenek közöttünk, kik átadták lelküket az Örökkévalónak. Reménységünk nem semmisül meg - mert van még jövendő! Van jövendője - hitünk szerint - az elhunytnak Istennél, és van jövendője a gyászolónak egyaránt. Van jövendő, mert van szeretet - mert a szeretet ünnepére készülünk és érkezünk majd meg. Csak idő kérdése - azé az időé ami elég kell legyen számunkra a felkészülésre , hogy megérkezzünk karácsonyba. Adja Isten, hogy így legyen! Ámen
 

Néhai egyházközségi gondnokunk emlékére közlöm e képet , aki balról a második a képen. Néhai M. Zs. akkor vállalta el az egyházközségi gondnoki szolgálatot, amikor a gyüelkezeti otthon alapja elkészült és az építkezést - anyagiak hiányában is - folytatni kellett. A gondnok úr nemcsak jó tanácsaival, de adományokkal és önkéntes munkával is kivette részét ebben a szolgálatban. Temetésére holnap kerül sor. Isten adjon számára csöndes pihenést és hozzátartozóinak vígasztalást.