A  d.e. 11 - ünnepi istentiszteleten szószéki szolgálatot végez Dr. Szabó Árpád püspök úr. Az ünnepi istentisztelet keretében énekel a Cantuale együttes, valamint a gyülekezeti dalárda. Istentisztelet után Boros Mózes kántortanító síremléknek a megkoszorúzására kerül sor, ahol beszéded mond az egyházkör esperese. Ezek után a parókia udvarán épülő gyülekezeti otthon megtekintésére kerül sor ahol Balogh Ottó és Gáll Balázs alkalomhoz illő lakós angol, és magyar énekszámai hangzanak el. Ünnepi beszédet mond Szén Sándor az egyházközség volt lelkésze. Az ünnepség a helybeli művelődési otthonban folytatódik közebéddel, ahol alkalom nyílik további ünnepi köszöntőkre. Az egyházközség szeretettel fogad adományokat a gyülekezeti otthonépítése javára.
Az ünnepség  után közebédre kerül sor, a részvételi szándékot kérjük jelezzék a 588 277 vagy a 0744387333 , telefonszámokon június 30.-ig.

szomjúhozni és éhezni az igazságot - a boldogság
e boldogság oka - a megelégítettés
(aki megelégítettik viszont az már nem szomjúhozik és nem éhezik többet )

következtésképpen - aki azért boldog mert megelégítettik, az nem igazán boldog , mert csak az boldog aki éhezi és szomjúhozza az igazságot

...az örökös szomjúság és örökös éhezés adja a boldogság állapotát ... mert eltölti az a tudat hogy nem hiába éhezik és szomjúhozik mert eljön a "megelégítettés", viszont ahogy "megelégíttetik" úgy megszűnik szomjúsága és éhezése az igazság iránt és máris elveszíti a boldogságát

nos úgy tűnik boldogságra van ítélve az aki nem elégedik meg az igazság megelégítettésével... talán csak egy igazságnak a megelégítettése adja meg a boldogságot: teljes szívvek, lélekkel, elmével, erővel szeretni az Istent és szeretni a felebarátiankat, mint önmagunkat .. ez a szeretet örök éhezésre és szomjúságra "ítél" az isteni igazsággal való megelégítettésre.. viszont hogy mi az igazásg azt igazán akko rtudjuk meg amiko rszínre színre meglátjuk ezut, de addig a földi élet homályos tükörlátásával tartsuk - amennyire tőlünk telik - "ébren" a szomjúságunkat és éhezésünket az igazság iránt, ha boldogok akarunk lenni


ilyen gondolatokkal emlékezek vissza a Reménység Szigetén eltöltött szolgálatomra és az ezt követő beszélgetésre, a vendéglátók kedvességére és a szervezők boldogsággal áldó igazság iránti szomjúságukra és éhezésükre, akiknek figyelmét arra szeretném irányítani, hogy ne elégedjenek meg a vélt vagy valós, a megtalált, vagy a rátalált igazsággal való megelégítetéssel, ha a valóban boldogok akarnak lenni s e boldogásgot a keresztény unitárius közösségi lelkületben keresik és találják majd meg

A jó Isten áldja meg a résztvevőket , barátaimat,új ismerőseimet, és keresni fogom az okát azok távolmardásának akik készültek , de nem érkeztek el

A Reménység Szigete erdélyi unitáriusok szolgálata tegyen szomjúzókká és éhezőkké azon igazság iránt, ahol az Isten-, és ember-szeretet igazsága állandó szolgálatra ösztönöz s e szolgálat adta "édes teher" teremje majd meg azokat a gyümölcsöket, amikre éhezni-, és fakassza fel azokat a forrásokat amelyre szomjúhozni , mindig boldogság lesz , üdvösség útja, áldás, reményésg, jóakarat.

Vigyázzunk ne vakítson el a "megelégítő igazság", mert ha megszűnik a szomjúság és az éhség , akkor megszűnik a boldogságunk ...

a Reménység Szigetén való szolgálat élményeinek a beszámolójára talán még később visszatérek e blogon, addig is rengeteg tenni való van, július 5.-án a 440 éves és a 70 évfordulós ünnepségre kerül sor, amit elő kell készíteni és sok személyes találkozásra kell alklamat kerítsek a gyülekezeti tagokkal

( Isten nyugtassa - három napja elhunyt - nagynéném kísérem holnap utolsó útjára a Hargita megyei Városfalván. Holnap ballag a kislányom a negyedik osztályból és holnap havi lelkészi találkozó is ahol részt kellene vennem, de a temetés mián nem tudok .. E zárójel talán egy jel arra ismét hogy a lelkészi munka mögött is ember van...).


Ámen

A lelki nyugalom egyik nyilt titka, a bizalom. A bizalom, akkor és csakis akkor, ha bizakodásunk nem szégyenít meg. Az egy jó kérdés: hogy a bizalom "megszakadásnak" a szégyene, elsősorban azé akiben csalódtunk, akiben felselegesen bíztunk, vagy pedig a mi bizalmunk gyengeségével volt a baj ? Ha meg bennünk bíztak és csalódást okoztunk a bennünk bízóknak, akkor jó ha ezt időben felismerjük és jóvátesszük. Amennyiben, pedig a mi bizalunk rendült meg  azokban akiket támogattunk, akkor jó újragondolnunk hogy miként őrizkedhetünk a jövőben a csalódásoktól. A bizalom tehát megszakadhat az emberekben. Akár gyarlóságaink miatt, akár más ok miatt. Van egy bizalom viszont ahol nincs soha csalódás, és ez az Istenbe vetett bizalom. Isten soha nem szolgáltat okot arra hogy bizalmunk megrendüljön , hogy reménységünk megszégyenítsen. Istenben való bizalmunk tiszta tükre az a hit ami megtisztítja a lelket, csendesíti  a szívet, megvilágosítja a gondolatot, megsokasítja az erőt - s mindez az Istenbe vetett bizalomnak áldása.  Istenhez való ragaszkodásunk mélyíti bennünk a szeretet értékét Isten és embertársaink fele. Ha embertársaink csalódást okoznak nekünk - gyógyítja a lelki sebeinket az Istenbe vetett bizalom. Az ahogyan az Istenre tudjuk hagyni dolgainkat -  úgy e bizalom  békéje árad szét bennünk. Isten igaz és irgalmas, Isten örökkévaló és jó. Dolgainkat bizton Rá bízhatjuk, ha embertársainkba, vagy akár magunkban is csalatkoztunk volna. Isten  meggyógyít és visszaadja elvesztett bizalmunkat, hisz bizalom nélkük nem lehetünk boldogak, nem lehetünk örvendező szívüek. Bizalomra szükségünk van, még akkor is ha csalódásunk, úgy érezzük, olyan mély hogy már-már beleszédülünk  mint sötét szakadékba. Isten szándékaink beteljesítője, csak akkor lehet számunkra, ha bízunk Benne.  Az Istenben bizakodó ember szándékai megtisztulnak - s így a szeretet beteljesedhet ,a bizalom megerösödik, s az emebr a boldogsága útjára visszatalál.

E rövid elmélkedés végén  közlöm online olvasó híveimnek a következőket: Választások után vagyunk. Az eredmények minden bitzonnyal már véglges képet mutatnak. Szeretném e helyen is megerősíteni azt hogy mint ahogy eddig sem ezután sem jelent semmit az egyházközséghez való tartozás tekintetében a poltikai hovatartozás. Az egyházközségi tagság nem jelent elkötelzetsséget egyetlen politikai párthoz sem. Sem a szószéken sem más fórumokon nem szoktam és nem is fogok semmiféle politikai tájékozatást adni az egyházközség tagjainak, nem ez a dolgom.  A lelkészi munkám során nem fogok , mint eddig sem a választások eredménye után sem sem "elmarasztalni" sem magasztalni sem senkit a választási sikertelenség vagy győzelem szerint. Sőt annál inkább szeretném üzenni a választásben " veszteseknek" hogy vessék bizalmukat a jó Istenbe, hogy értelmetek megvilágosodjon, és lekiismeretetek tiszta maradjon. A "győzteseknek" fele pedig így szólok: " vessétek tovább is bizalmatokat az Istenbe, és ne feldkezzetek meg róla ezután sem !Az egyházközségben nem volt és nem szeretném hogy eztuán is helye legyen a politikai csatározásnak a hívek között. Nézetkülönbségeiket, politikai hovatartozásukat arra kérem ne hozzák be az egyházközségi életbe, hisz a lelki közösségnek nincs semmi köze a politikai hovatartozás tekintetében. Sőt annál inkább tiszteljük egymás eltérő véleményét, nézeteit és a közös szolgálat útját keressük annál inkább. Az egyházközségben felemelt fejjel járhat a politikailag vesztes és győztes is.

Ismeretes a kampánycsend előtti bejegyzésem, amikor még a választások előtt bejegyzetem a szavak a kampányban cím alatt gondolataim és személyes álláspontom a kampányról és szavazásról. Örvendek, hogy  győztek a szavazataim. Az egyházközség politikai szerepvállalásának megmutatkozó jelei láthatókké lettek a politikai  kampányban. Az egyházközségi tagok szavazatai láthattalanok voltak, olyan értelemben hogy a kampány során nem  jelentek meg egyházközségi képvisletben. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de talán a jövőre valtekintetel jó lenne ha " látva látnának" akiknek az oldalán vagyunk , hogy majd egyházközségi érdekeinket jobban tudjuk érvényesíteni ott hova elkötelezték magukat a gyülekezeti tagok.Mint említettem egy múlkori bejegyzésemben világossá tettem személyes politikai hovatartozásomat - mert úgy éreztem hogy a nagy kampányzajban nekem is le kell írnom melyik oldalon állok . Nme valószínű hogy ezt minden elkövetkező  kampmány estében megfogom tenni.

Fontosabb dolgunk van nekünk : vasárnaponként járjunk a templomba lehetőleg nagyobb arányban és úgy mint eddig vegyük ki részünket tehetésgünk szerint a közösségünk szolgálatában és mindennapjainkban igyekezzünk az Isten és emberszeretet vallását megélni.

Bízzuk az Istenre dolgainkat és imádkozzatok értem hogy én is ezt tudjam tenni .

Szeretett testvéreim ! Amikor Balázs Sándor szentgericei lelkész kollegám megkérdezte tőlem, hogy nem-e vállalok a Reménység Szigetén szolgálatot, egy kis gondolkodás után igent mondtam. Egy kis gondolkodási időre volt szükségem, hosz tudnom kellett hogy egyházközségemben ezen a vasárnapon ki fog helyettesíteni. Balázs Sándor kollegám készségesen vállalkozott a nyárádszeredai szolgálatra való helyettesítésre, Jobbágyfalván pedig  Kiss Mihály Nyárádszentlászlói  kollegám helyettesít. Majd ennek rendje és módja szerint bejelentettem az Esperesi Hivatalba a június 8.-i távozásom. Időközben kaptam egy villanypostát Kriza Dánieltől, akit bátyámnak szólítok  -  világhálós ismerettségük alapján. Az  unitpap levelezési listáról van szó, ahol Kriza Dániel nevét sokszor hallottam és olvastam is valahányszor az Erdélyi és Magyaroszági Unitárius Egyház közös jövője volt a téma.  Személyesen Dani bátyámmal keveset találkoztam. Ha jól emlékszem legelöszőr a kolozsvári püspökség folyosólyán, amikor egy unitpapos levelezési lista vitáját osztottuk meg röviden ,és megegyzetünk abban, hogy vitatkozni fogunk a felvetett témán. Már nem emlékszem mi volt az a levelézési téma, talán azért sem  mert a vitatkozás elmaradt. Pedig a vitatkozás, a dolgok eltérő értelmezéséből adódó nézet-különbségek összecsapása révén mindkét fél nyer, mert tisztul látásmódja és talán közelebb kerülnek  a valósághoz az emberek, egymás véleményének kölcsönös tisztelete révén, és saját álláspontjának újrafogalmazása által. S hogy a vita elmaradt így elfeljetettem azt is hogy mi is volt  a téma az unitpapon. Azon nyomban  megegyeztünk hogy vitatkozni fogunk a listán . Aztán telt az idő .Talán  Dani bátyám legközelebb mikor a nevem olvasta - egy más téma kapcsán - a számítógépe képernyőjén a nevem ,talán lassan lassan már csak egy nevet látott Lehet hogy Sándor Szilárd nevét olvasva nem is én jutottam eszébe hanem a híres csíkszeredai jégkorongozó, vagy a magyaroszági befutott üzletember, külkereskedő, ékszerész, vagy Isten tudja hány és hány Sándor Szilárd nevű ember van akinek szintén van világhálós kapcsolata és aki esetleg kapcsolatba lehet Dani bátyámmal. Hasonlóképpen érezhettem én is amikor Kriza Dániel nevét olvastam a számítógépem képernyőjén ---. elhalványult az emberi tekintet, feledésbe merült a kézfogás melege, hangjára már nem is emlékeztem lassan az ember. Sokáig  csak egy nevet láttam,  Kriza Dániel,. Válaszomban annyit írtam kedves Dani bátyám. Igy halványulhat el előttünk a rég nem látott barátaink, ismerőseink, rokonaink arcélle, hangjuk amit  elmos a nagyváros zaja, a baráti kézfogás melege, amit kiszárít a mindennnapi robot-munka. Szóval visszatérve e Reménység Szigeti Erdélyi Gyülekezettel való találkozásom történetéhez - a már említetet Balázs Sándor szentgericei lelkész kollegám révén -   hadd folytassam Dani bátyámmal való következő rövid ideig való talákozásunk képének felevenítését. Az idén az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége  munkaértekezletét az Esztergom melletti Tokodon tartotta. Csodálatos idő, csodálatos vendéglátás - vendégszerető magyar széplelkű emberek. Hasznos lelkészi együttlét. Nekünk, lelkészeknek, papoknak szükségük van arra hogy időnként talákozzunk és magunkra legyünk, közös dolgainkat megvitatni és növeljük közöttünk a szeretet érzését a szép emlékek és közös jövőnk szolgálata megosztásával. Lehet hogy ez a gyüelkezeti tagok számára érthetetlen, de véhgülis arról van szó hogy csodálatos két napot töltöttünk el mi Unitárius Lelkészek Tokodon, és egy nap Esztergomba látogattunk. E csodálatos  városban szintén kedves vendéglátásban volt részünk. A vendéglátás része volt egy közös ebéd - ami után sétálni indultunk a hídon át a Duna túlsó partjára. Nos e sétára való indulás  előtt találkoztam Dani bátyámmal másodszor életem során. Láttam tele van mondanivalóval és sok dolgot szeretne megosztani velem és jelezte, hogy kíváncsi az én véleményemre is - de én ez úttal hajtatalan voltam, igyekeztem udvariasan visszautasítani a kávét hogy a hídon átsétálhassak a Duna túlsó partjára . Esztergomban ekkor voltam életmeben szintén másodszor : először negyedikes koromban és akkor  másodszor már negyvenen túl. Lehet hogy Domi bátyám számára ez érthetetlen volt hogy inkább a hídon való sétát választottam a közös kávézás helyett.

E mai napi szolgálati "előtörténethez"   tartozik az is , hogy amikor  Balázs Sándor kollegámnak igent mondtam a mai szolgálatraaki egy nap  pidzára hívott el ,miközben elbeszélgettünk a Reménység Szigeti szolgálatról. Ekkor és  majd a Kriza Dan bátyámtól érkezett emailt során értettem meg hogy tulajdonképpen ki is az "Erdélyi Gyülekezet". Ezek után hírdettem ki szószékről otthon e mai szolgálatot, hogy értesítsék az elszármazottakat hogy lesz egy alkalom talákozni egy délután során, és talán újabb  kedves ismeretségek, barátságok is szövődnek  Felvettem világhálón a kapcsolatot rég nem látott tanárommal, osztálytársaimmal , barátaimmal, egyházközségem Budapestenlakó tagjával,  volt kántorommal ,  újonnan megismert budapesti virtuális barátaimmal, akikkel soha nem találkoztam de azonos ritmusra dobban a szívünk amikor közös dolgainkat vitatjuk meg. A Lánchíd Rádiót megkértem, hogy  a híranyagban mondják be  hogy az elszármazott főleg nyárádmenti erdélyiek  és az erdélyi lelkület támogatói jöjjenek hogy június 8.-án találkozzunk egy istentisztelett keretében és az eszt követő szeretet vendéségen. Nos ez az előtörténete annak, hogy én most itt vagyok és köszönöm mindazoknak akik értesültetek a mai alkalomról és el is jöttetek.  Köszönöm hogy eljöttetek!

A biblia-olvasó ember előtt jól ismert könyvből a Zsoltárokból olvastam fel egy szintén jól ismert részből, a "Szívemet hozzád emelem" énekünk zsoltáros szavait. A használatban levő énekeskönyvünk  185 -ös számú éneke ezt a felolvasott bibliai verset így verseli meg: " Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek" Igen, hiszen én a zsoltáros versnek csupán felét olvastam fel, a teljes vers ugyis így hangzik:  "Senki se szégyenüljön meg aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg akik ok nélkül elpártolnak tőled ! "  Álltalában nem szeretünk a szégyenről beszélni, vagy akár gondolni is erre  akár.  A szégyen egy kellemetlen dolog amit jó elkerülni, jó ha e kellemetlen érzésben nincs részünk. Talán éppen azért mert a szégyen kellemtlen, kényelmetlen lelkiállapotra utal ezért mindinkább igyeszünk kiiktatni a szókincsünkből és lassan lassan maga a szégyen a pironkodás  mint a lekiismeret  égető tűzmelge -  ami a bűntudattal van összefüggeésben -  mintha mint minden kellemetlen dolgotól menekülni akarunk.  Pedig a szégyen, annak ellenére, hogy kellemetlen dolgot, mégis az erkölcsi világrendünk láthatatlan de talán igen fontos őre. Ahol a bűn miatt nem pirulna el az arcunk ott létjogosultságot nyerne a bűn és összemosódna a jó és rossz így felismerhetetlenné válna, szürkévé lenne az "igen" és a "nem", eltűnne a tiszta fehér éltűnne a ragyogó fekete az életünkből. Szóval a szégyen erkölcsi jelére mindenképpen szükségünk van.Elöször bennt, lelkünk mélyén  álljon helyre a rend, s majd ez a külső világunkban kézzel fogható valósággá válik.. A szégyen a bűn jele s egyben a jóvátétel szándkának is a jele.Szükségünk van erre a jelre, hogy tájékozódni tudjunk. Ha elvesztődnek a jelek akkor tájékozódásunk is elveszti a képességét.  Nem lesz ami irányt mutatna , nem lesz közös erkölcsi rend felismerésén és elismerésén alapuló világ, ami segítsen előbbre haladnunk, az üdvösséges jövő fele. A zsoltáros idejében a szégyen természetes jele volt a bűnnek. S ez ma is, csak a lelkiismeret meggyengül és már már csak pislog bennünk soszor a lélek fénye. A zsoltáríró tehát tisztában van a szégyen-érzet fontosságával. Nem a szégyenérzetet, de magát a szégyelni való dolgot ítéli el - s egy ilyen szégyeleni való dolgonak említi az Istentől való elszakadást. Aki szégyenli ezért magát az majd bizonyára mindent megtesz, hogy a szégyent  megszűntesse és ismét visszataláljon Istenhez.

"Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik.."

egy pár idézet a Szentírásból a szégyennel kapcsolatosan :
1Pt 3,16 2Tim 2,15 Rm 1,16Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Jer 6,15 Péld 13,5

Zsolt 119,6

Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

Zsolt 71,1

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

Zsolt 22,6

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. Ámen

" Ime én megtanítottalak benneteket azokra a rendeltetésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az Úr parancsolt meg nekem.Azok szerint cselekedjetek azon a földön ahova bementek, hogy birtokoljátok azt... Őrizkedj azért és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feldkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! " 5 Móz.4,5.9

Ünneplő gyülekezet,  kedves konfirmándusok!  Van idő amikor hűvösebb az árnyék és forróbb a napsúgár, van idő amikor a harang kongásával egyszerre dobban meg a szív. Van idő amit úgy élünk, mint amiről tudjuk, hogy  soha nem felejtjük majd el - egy életen át. Életünk értelmét pedig az az idő adja mire szívesen tudunk emlékezni, s aminek kedves árnyék-hűvösét, napsúgarát, harangszavát mindig vissza szeretnénk hozni, hogy ne maradjon csupán emlék, de legyen a maga szépségével, pompájával, kedvességével lelkünk simogatója, életünk megszépítője. Aki megtapasztalja a szépséget, teljes szívvel küzd majd  azért hogy újra és újra részese legyen ennek a csodának. Aki megtapasztalja a hit bizalmát, tejes erővel fog küzdeni azért, hogy a hit áldásának újra és újra részese legyen. Ezekért az örök dolgokért küzd nap mint nap az ember, hogy élete szép és hittel teljes legyen. A szépség és hit, a szeretet és reménység ha beívódik a szívünkbe akkor egy életen át akarni fogjuk a szépet, a hitet a reménységet, szeretet, s ezért készek leszünk áldozatot is hozni. Aki megkóstolja a búzakenyeret mindig éhes lesz e kenyérre - aki megkóstolja a nemes bort lelkét ezzel fogja felüdíteni ha bánat mardossa életét. Életen folyamán volt alkalmam  etiópiai kenyeret, rizskenyeret , korpakenyeret is kóstolni. Csodálattal néztem mint ragyog fel a sárga bőrű tesvérem arca, ha hazájától messze idegenben rizskenyeret evett ahol különben és milyen ragyogó volt szerecsen testvérem arca mikor hazájának kenyerét ette szintén hazájától távol. Elmondhatatlan az az érzés, ahogy egymást kínáltuk hazánktól távol egymást szülőföldünk kenyerével és meséltünk arról, hogy otthon milyen kenyeret teszünk a családi asztalunkra, és milyen imát mondunk étkezés előtt. Barátaimmal való közös étkezésünk alkalmával elmesétülk egymásnak azokat az élményeket amelyeket magunkkkal hoztunk és amelyeket szívünk táblájára írtunk fel kitörölhetetlen betükkel. Mert szívünkben dobogott mindaz, amit otthonról hoztunk, lelkünket eltöltötte azzal  legtisztább és örökké lobogó fénnyel ami nem volt olyan sötétség körülöttünk, hogy szémunkra világosságot ne adott volna, hogy ne tévedjünk el az élet rengetegében. A kenyér számunkra egy volt azzal a megszerzett tudással is amit otthonról hoztunk. Nem tehettük meg hogy ne osszuk meg egymással ezt a szépséget, ezt a gyönyörűséget - mert mint forrásból a víz árad szét úgy áradt szét belőlünk is a szeretet.

Azzal kezdtem beszédem, hogy van idő ami szépségével gyönyörűségével  örökké bennünk. Ez pedig erőforrássá lesz számunkra. Mint ahogy a konformandus imádságában mondja el,  hogy amivel tele van a szívünk "legyen erőforrás számunkra", hogy elvihessük otthonainkba és élni tudjunk "az értelem tisztaságával, a hit hűségével,a szeretet felelősségével." Ez az idő, a mai alkalom azért ünnep, mert most van az az idő amikor e forrás felfakad három konfirmandus ifjú életében. Ma dobbant szívük együtt a harangokkal, ma hűvösebb számukra az árnyék, ma süt édesebben számukra a napsúgár. Ma születik meg az az idő ami majd emlékké lesz számukra és erőforrássá lesz számukra majd életük folymán. Ma részesednek elöszőr az úrvacsorai kenyérben és borban, mert ma tesznek hitükről tanubizonyságot, Isten és a gyülekezet színe előtt. Ma van az a nap ami idő elteltével szép emlékké nemesedik.Ma vallják meg a jézusi parancsolatot, az Isten-, és emberszeretet parancsolatát.Ma van az a nap amikor a mind lényegében mind személyében egy Istenről tanubizonyásgot tesznek. Ma mondják el hogy hány éves a kisharag és a nagyharang, az egyházközségünk  és felelnek a nekik feltett kérdésekre. Tele van a lelkük izgalommal, és lelkesedéssel. Tegnap kitakarították és feldíszítették a templomot, hírdetési  táblát ajándékoztak a templomi bejárathoz, ahol ezentúl olvasni lehet a gyülekezet közérdekű hírdetéseit, elkészült a templom bejárati erkélyének a csatornája és csillag került a tetőre, az erkélyt szépen lefestett "drapéria" dísziti. Vagyis látható jelei is vannak ez ünnepi alkalomnak és elkészültek az egyházközség részéről az emléktáblák, ami megörökíti a mai ünnepi alkalmat. De mindez csupán látható jelei a mai ünnepnek. A virágcsokorok az ajándékok, a leglénygesebb az ami láthatalnan. A leglénygesebb az édesanyi és édesapai szeretet ami a konfirmadűndusokat átöleli. Amivel hozták gyermekeiket a templomba és ahogy ezentúl is jönni fognak. Hiszen a konformació nem egy kicsengetési ünnep. Nem hasonlítható semmiképp az iskolai kicsengetéshez, amikor már a diák már nem jár vissz aaz iskolába. A konformáció ilyen értelmben inkább"becsengetéhez" hasolnítható, egy olyan beavatási szertarátsnak is nevezhető amikor az ifjak az "egyház önálló tagjai lesznek és felelősséget vállanak minden cselekedetükről és hithűségükről", - ahogy majd ők is megvallják nekünk. Ezután lesz leginkább szükség rájuk - hogy legyen aki a templom előtti virágoskertet gondozza, legyen aki vasárnaponként imádkozni a templomba jöjjön, hogy legyen akit az Isten megáld zsoltáros éneklés alatt.

".. én megtanítottalak titeket.." -- hangzik a felolvasott szentírási vers ez ünnepi alkalomra. Ezeket a szavakt Mózes mondotta a népének, ezekkel a szavakkla engedte be őket az Igéret Földjére. "Megtanítottalak titeket..." mondja a tanár a diáknak érettségi , felvételi előtt. " Megtanítottalak titeket" , mondja a szülő a gyermekeinek mikor  elengedi otthonról és mondom én a konfirmandusoknak e konfirmació alkalmával. Megtanítottalak arra, hogy az " Úr a mi Istenünk egy Úr, és szsresd az Urat a te istenedet, teljes szívedből, teljes lekedből, teljes elmédből és teljes erődből.. és szeresd felebarátodat mint önmagadat.." Megtanítotam a jézusi szeretet kettős parancsolatát és ezt számon fogom kérnitőletek a gyülekezet színe előtt. Azokra a dolgokra tanítottalk meg titeket amelyeket ez Isten megparancsolt nekem is. Nem csak ti kell szeressétek az istent és a felebarátot, mert én is és mindenki aki e tudással keresi üdvösségét. Ennek a tanításnak akkor van fedezete ha megmutatkozik mindennapi életünk során. Hiába mondanám én is hogy hitem van, de cselekdeteim nem lennének és hiábavaló lenne a ti feleleltetek is ha ezek csupán betanult szavak maradnának. Ezért kellet tmegtanuljátok hogy legyenmir eemlékezzetek , hogy soha ki ne apadjon az erőforrás a szívetekből. Azt tanítottam meg a konfirmandusok számára amit szívesen és örömmel tanulnak - és ami életül során elkíséri őket , mint napsúgár a nappalt, mint hang a beszédet, szeretet az áldást..

Vigyázz magadra és ne feledkezz el...

Ámen

Egyre zajosabbak az nyárádmenti s olvasom , tapasztalom az erdélyi hétköznapok a politikai kampánytól. Dúlnak-fúlnak a hangos akaratok, összecsapnak az indulatok. Közben bántó szavak gőzölögnek, s időnként  már párton belül is már elégedetlenség üti fel a fejét. Politikusok prédikálnak, papok politizálnak. Ellentmondások tömkelege csapódik az időnként a közömbös, máskor tájékozatlan szemlélődök fülébe. Dúl fúl a kampány, csattogank a meggyőzni akaró érvek, előjönnek a becsület-huszárok, a józanság csapatkapitányai, a zöld salátakeverő sápadt meg-nem-értettek, de különben közösségükért tenni akaró s vérző szívű félresepertek. Előjőnnek a csörtetők, a csúnyák és lábújjhegyen járkálnak, kiszépítik magukat kampányillatos fenyő-, vagy tulipán-púderrel. Rózsamézet osztogatnak, vagy narancslevet. Előhívják az erdőből a medvét,  vagy  kiugrasztják a bokorból a nyulat. Mindegy csak futni lehessen szavani, mindegy csak lúdbőrözzön a hátunk.

Hála az Istennek ebben a zajos kampányban az egyházfők  álláspontja egységes : az egyház nem  politikai tájákoztatásra hívatott, az egyház az Isten országát hívattt építeni. Közben papok indulnak RMDSZ vagy MPP színeiben kissebb vagy nagyobb politikai szolgálat végzésére. Közben politikusok prédikálnak, hitről, reményről, szeretetről és Istenről. Sok esetben a szentlelket összetévesztik a pártérdekkel, vagy Istent  magával párttal. Jön a szó-zúdulat a papokra akármelyik párt színei mellé álljanak  - vagy megvárolták őket, vagy megalkuvóknak, gyáváknak vagy kitudja még miknek kiáltják ki a papokat. Hisz papok indulnak politikai kampányban saját híveik ellen. Nahát nahát .. vagy inkább fordtítva ? Nem tudom másképp írni e bejegyzést  - ami szemmel láthatólag nem elmélkedés, nem prédikáció-vázlat, nem imádság .. egyszerűen szavak a kampányban. Nem akarok sem megjuházskodó, sem gyáva sem merész vagy álnok , áruló stb lenni. Ezért írok- ha már ilyen zajosak a hétköznapok a tulipán és fenyőfa árnyékában. Jómagam részt vettem at RMDSZ és az MPP kampányzáróján is .  Hadd ne mínősítsem egyiket sem. Egy dolgot viszont le kell írnom ide feltétlenül. Lelkészként mentem el - szemlélődni, találkozni a híveimmel ott is akkor is, anélkül hogy kifejtettem volna a véleményem a politikai állásfoglalásom. Jó volt hogy elmentem, A híveim odajöttek hozzám és megosztották velem érzéseiket, akár szégyenről, akár reménykedésről legyen szó. Különösen örvendtem annak, hogy részesévbe lehettem annak , hogy egyik kampányom egy kedves hívem az ott zajló kampány felfogásáva ellen fejtette ki véleményét , bátran vállalta politikai hovatartozását és nem nem értett egyet a jelenlevőkkel. És örültem annak is hogy megtapsolták akik nem értettek egyet vele, de értékelték hozzászólását.

Nos záró gondolatként hadd jegyezzem meg hogy értékelem az ULOSZ körlevelét a választási részvételre való buzdítással. Habár burkoltan mégis kifejezi állásfoglalást, de nem buzdít egy poltikai párt ellen sem és saját lelkiismeretre bízz a  választást, azokra szavazzunk akik az egyházainkat, nemzeti felmelkedésünket segíteni fogják.  Nos a döntés így sem könnyű, ha magas politikai palettán szemléljük a dolgainkat.Épp olyan sok ellenmondás van mint egy kissebb településen. Az egyházközségi tagok, gyülekezeti vezetők indulnak RMDSZ és MPP listákon. Sőt mi tőbb az egyázközség kántornője is indul egy tanácsosi listán. Kollegáim között elfogult harcos RMDSZ-es papok vannak, majd ugyanez jellemző az MPP-re is és vannak akik szemléik a valóságot és papként, lelkészként akarnak megamrani ebben a nagy zajban vállava a megalkuvás, vagy gyávaság hamis bélyegét is, amit mindkét oldalról esetleg rátesznek vagy ezért vagy azért, csak hogy épp ne maradjon tiszta a papság a lelkészi munka. És vannak akik ezt messzemenően értékelik. Nos - akkor hogy a helyes ? Ki ki tekintsen lelkére és kérjen imaválaszt.

E nagy zajban jelt szeretnék hagyni e pár sorral amígf még mnioncs kampány csend, mert majd ha az lesz estelges e szöveg is kampányolásnak olvasható, értlemezhető. Nyugodt lelkiismerettel fogok állampolgári jogaimmal és lehetőséegimmel élni június 1.-én és a pecsétet oda helyezzem majd ahol olyan neveket olvasok, akiktől megtapaszatlahattam az egyházközségemnek nyújott segítséget, ahol olyan emberek vannak a listán akiket ismerek és akik szintén ismernek engem és számítanak rám. Ez az én esetemben pedig most határozottan az RMDSZ! Június 1.-i választási eredménytől  függetlenül írom ezt ide le, mert  nem szeretném sem az áruló sem a  megjuhászkodó sem a kétkulacsos, vagy nádszálbaka látszatát hozni . Minden további nélkül e választási döntésem nem jelenti azt hogy az MPP rendezvényire ha meghívnak ezután is ne mennék el - ahol szintén híveimmel találkozom -  vagy lelkipásztori teendőimben különbséget tennék poltikia színezet miatt a híveim között . Sőt arra búzdítok mindenkit hogy menjen el szavazni és vállaja fel poltikai hivatartoizását, de ne úgy mint aki valaki ellen, hanem mint aki valami mellett kötelezi el magát és ne egymás-támadó kampányt hanenm víziókat, teveket megvalószíthatóságot osszanek meg egynmással.

Senki sem kért arra hogy színt valljak, és senki ezért nem "vásárolt meg", nem "fizetett le" vagy hasonló s mégcsak nem is rögzült belém a félelem, hogy ne vállalnám szabadon a döntésem. Értékelem az MPP-nek is sok dolgait, de nem érett még meg ahhoz hogy őt támogatni tudnám, s egyelőre nem  fogok egyik vagy másik politikai tábor katonája lenni, megadatott a választás számomra és én választok.

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) Választmányának

körlevele az önkormányzati választások alkalmából

 

 

Folyó év június 1-én Erdély-szerte önkormányzati választásokra kerül sor.

 

A közelmúltban, az erdélyi magyar politikai életben lényeges változások következtek be. Az erdélyi magyar rendszerváltozás jegyében hivatalosan is megalakult a Magyar Polgári Párt (MPP), amelynek fő célja magyar közösségeink, egyházi intézményeink, társadalmi szervezeteink és csoportjaink politikai szolgálata. Az MPP ugyanakkor fontosnak tartja magyar nemzeti közösségünk önkormányzati képviseletének a kiteljesítését. Ugyanerre vállalkozott - immár 18 éve - a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely szintén állít polgármester- és önkormányzati képviselőjelölteket. Egyes magyar jelöltek függetlenként méretkeznek meg a választásokon.

 

Egyéni politikai meggyőződésüket tiszteletben tartva, arra kérjük minden unitárius és más felekezetű embertársunkat, hogy 2008. június 1-én vegyenek részt az önkormányzati választásokon, és támogassák azokat a magyar jelölteket, akik településük, nemzeti és egyházi közösségeink szolgálatának elvégzésére a legalkalmasabbak.

 

 

2008. május 23.                   

 

 

                                               

Kedves Hittestvéreink!

 

 2008-ban második alkalommal szolgál erdélyi lelkésztestvérünk a Reménység Szigetén szórványközösségünk hívására. A hivatalos magyarországi egyház egyre kevésbé tudja az itteni unitáriusok gondjait megoldani, ezért mind sürgetőbb, hogy az erdélyi kapcsolatok épüljenek, azok gyakorlatiasak és őszinték legyenek. Az együttműködés segít bennünket a kiút meglelésében. A kisebb testvér, a magyarországiak hitéletének szaporodó bajaiból közös erőfeszítéssel kell megtalálni a kivezető utat.

A  hozzánk érkező Sándor Szilárd tiszteletes úr, Jobbágyfalva-Nyárádszereda unitáriusait pásztorolja. Az előkészület része az elszármazottak tartalmas névsorának kézhez vétele, hogy az istentiszteletre hívó szó egyre szélesebb körhöz jusson el. Bízunk benne, a messze szakadt híveknek örömöt hoz ez a találkozás. Ahonnan tiszteletes úr érkezik nagy közösségi aktivitást felmutató felső Nyárád menti település, egy templomépítő vállalkozás kellős közepén. Ennek a régiónak híreiről, a jelen örömeiről és gondjairól is fogunk hallani.

 

A prédikáció textusa: Zsolt. 25,3  „Senki se szégyenüljön meg aki benned reménykedik….”

 

 Az istentisztelet helye és időpontja:

 

                                    2008. június 8. vasárnap, délután 3 óra

                                    Reménység Szigete, X. Gyógyszergyár u.

                                    gyülekezeti terem

 

A tájékozódást a meghívó hátlapján lévő térképpel szeretnénk megkönnyíteni. A metró Örs vezér téri végállomásáról gépkocsival segítjük a helyszínre jutást. Az alább megadott telefonszámokon hívhatók az autós szervezők. Az istentiszteletet vendéglátás és kötetlen beszélgetés követi.

 

Vendégünket bármilyen tárgyban kérdezhetjük találkozónkon. Arra kértük a tiszteletes urat,  legyen néhány gondolata a jövőnkre vonatkozóan, hogy látják Erdélyben a Magyarországon élő unitáriusok kilátásait, reményeit.  

 

Sok szeretettel várunk mindnyájatokat. Ha mód van rá kérjük, jelezzétek részvételeteket, elérhetők vagyunk a következő telefonszámokon: Dr. Bardócz-Tódor András: 20/569 7086, Kríza Dániel 30/2129735, Tettamanti Béla 30/3978087.

 

Budapest, 2008. május 27.  

 

 

 

Atyafiságos szeretettel

a szórványközösség szervezői

Az Örs Vezér Téren az Éles Sarok felé az E61-es Rákoskeresztúri busz vissazfele jövő vonalán ... http://hu.wikipedia.org/wiki/Rem%C3%A9nys%C3%A9g_Szigete

    A jó Isten legyen velünk és áldjon meg Mindannyiunkat erővel , egészséggel, reménységgel, hittel szeretettel  

" Amikor eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely bétöltötte az egész házat, ahol ültek.Majd valami lángnyelvek jelentek meg  előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Ap Csel 2,1-4

prédikációra készülve

Pünkösd - az öntudatra ébredt tanítványok cselekvésének az ünnepe. A Lélek diadalának az ünnepe. Az értelem és lelkiismeret ünnepe - a kitejesedés ünnepe, amikor megszületett az Istenben bízó közösség első gyülekezete.Pünkösd ünnepe éppen 50 napra van Húsvét után, és 10 napra áldozócsütörtök után. Az az ünnep, amikor  a tanítványok együtt voltak ugyanazon a helyen. A tanítványok már nem külön hírdették a jézusi evangéliumot, már nem "emberhalászokként" jártak keltek és nem kellett leporolniuk lábukról a port ott ahol nem fogadták be őket és már nem a galambok szelídségével és kígyók okosságával jártak-keltek, hanem találkoztak és ugyanazon a helyen beszélgettek. Talán épp élményeiket osztották meg egymással, az evangélium hírdetéséről, talán épp örömeiket és fájdalmaikat osztották meg egymással. A tanítványok szeretet-közösségében találkoztak és egymásra figyeltek. Pünkösd eképpen a taníłtványok egymásra-figyelésének az ünnepe is. A tanítványok már nem csak saját mondandóikat mondják, hanem egymásra figyelnek, egymást támogatják, meghallgatják egymást és talán tapasztalatból adódó jó tanácsokkal látják el egymást. Csodálatos lelki közösség ez, ahol minden részvevő érzi, hogy szeretik,  természetes szeretettel viszonyul mindenki egymáshoz! Arról ismeri meg a világ jézusi tanítványokat, hogy egymást szeretik! Csodálatos dolog ennek a tanítványi közösségnek tagjává lenni! Ennek  a csodálatos lelki közösségnek a bemutatásával induil pünkösdi történet : "..mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen..." Ez az együttlét nem egy közönséges együttlét. Ugyanzaon a helyen még sok ember lehet együtt, hasonló céllal, vagy okkal, anélkül, hogy lelki közösséget alkotnának. Például, a várótermekben is ugyanazon a helyen vannak együtt az emberek , akik lehet hogy nem is ismerik egymást.  Ugyanazon a helyen együtt vannak az emberek a tömegközelkedési  járatokon, vagy a munkahelyen, esetleg nagyvárosokban a templomban ahol nem valószínű hogy ismerik mind egymást. Eljött pünkösd ünnepe és mi is ugyanezen a helyen együtt vagyunk, akik ismerjük egymást. Nem vagyunk egymás számára sem idegenem sem közömbösek. Pünkösd igazán ünneppé pedig akkor lehet számunkra is ha igazán jézusi tanítványokként tudunk viszonyulni egymáshoz.  Ezt a szép együttlétet már az első pünkösd alkalmával megzavarta valami hirtelenség, valami váratlan esemény. A tanítványi közösség nem lehet öncélú. Ezt a Szentírás a vihar képéhez hasonlítja. Nagy szélzúgás kerekedett felül. Csak ennyit jegyez meg, zúgás volt. De aztán nem részletezi. Nem szól a leírás arról hogy ez a szélzúgás csapkodta-e az ablakokat, nem beszél arról, hogy kitörte-e az ablakszemeket, még cak azt sem szemlélteti,hogy a szobában a vihar valamit döntött-e fel, borított-e e fel... pedig etz hatalmas szélzúgáshoiz hasonló zúgás volt. Bizony lehetett részünk ilyen hatalmas szélzúgásban, amikor nagy viharok csapkodják a kaput, tépdesik a fák koronáját, cibálják a ház fedelét. Egy ilyen szél ha betörne a szobába is ahol védettséget remélünk, akkor bizony jaj nekünk. A leírás későbbeikben nemcsak erről a viharról, de még felhívja a figyelmünket a vihar mellett egy másik fontos jelenségre: a lángnyelvekre, lángnyelvek jelentek meg a viharban. Ezek pedig érdekes lángnyelvek lehettek, mert le is szállotak és széoszlottak mindenkire akik a házban voltak. Értetlenül olvassuk ezeke a sorokat mai szemmel több ok miat tis. Hiszen ha szószerint értlmeznénk a leírt sorokat alig tudnánk elképzeni ilyen lángnyelvek melyek megjelenjenek a viharban és amelyek anélkül hogy égetnének, felgyújtanák a helyek "letelepednek" az emberekre és szétoszlanak. Pillantanyi értetlenségünk további kíváncsiságra sarkall és tovább olvasva a történetet egyszerre minden érthetővé, világossá, élményszerűvé lesz. Megteltek a jelenlevők szentlélekkel. Itt már nem tudunk és nem is akarunk elkézelni semmi földi képszerűt. Már nem gondolkodunk azon hogy a vihar kitépte-e az ajtót a sarkából, vagy lecsavarta-e az ablakot, már nem gondolkodunk azon hogy a lángnyelveknek volt-e füstje és hogy felemésztette, elpuszította-e a helyet. Mert a vihar és a lángnyelvek is nem a hely színesebbé rajzolásáért kerülnek e leírásba, hanem az emberek, a jézusi tanítványok alkalmasságnak a hangsúlyozásához, a szentlélek befogadására. A házat betöltő vihar, a szélzúgás, a lángnyelvek képszerű megjelenítése  leírása mintegy előkészíti  emberi értelmünket, hangulatunkat, érzésvilágunkat arra hogy valamit megértsünk, megtapasztaljunk abból amit eztuén oilvasunk : a szentlélek szétoszlását mindenkire, akik a házban voltak. Vannak emberi érzések amikről nem tudunk szavakba, fogalmakban beszélni, csak ha képszerűen írjuk le. A közösségi érzés megfogalmázása a legnagyobb kihívás elé állít bennünket, ha el kellene beszélnünk úgy hogy azok számára is érthető legyen akik nem részese az élménynek. Igen az ÉLMÉNY, a pünkösdi élmény lejegyzésének gyönyörú evangéliumi szavai ezek: szélvihar, zúgás, lángnyelvek! Ha egy kis megérzése vagy megértésre való hajlam van a mai emebrben hogy mit jelent jézusi tanítványnak lenni, akkor beszédessé lesz az első pünkösdnek a leírása. Máskülönben nem lenne mit kezdenünk ezzel a képszerű , elképzelhetetlen , megfoghatatlan és  emberi logikánt szerint hiányos leírással.  Tehát  akkor válik érthetővé a leírás, akkor jelent valamit a leírás számunkra ha az ember-, és Istenszeretet lelkületével olvassuk a történetet. A szeretet leírásához pedig hozzá tartoik a szenvedélyes szélvihar képe, hozzá tartozik a hangos zúgás, ami minden emberi gondolaton, beszéden áthatol, átformál, átalakít, meghatároz. Igaz testvérem, így már értehtőbb számodra is a lánygnyelv, a szeretet égető tüze, világossága ? Igaz volt hasonló élményben részed, amikor szeretteiddel közösségben voltál életed során ugyanazon a helyen valami nagyszerű ünnepen és szavak nélkül is megértették egymást, egymás tekintetéből már értettek a kölcsönös szeretetet, a közös éneklés, zsoltáros hangulatának az élménye ez. Pünkösd - így válik a gyülekezet születésnapjának , a lelki közösségnek a születésnapjának az ünnepévé. Születésnapot ülünk tehát! A közösség születésnapjának az ünnepe, amikor a szentlélek, Istennek ereje, mint az Ő országának a teremtő akarata kiárad. A közösségnek ez a születésnapja a jézusi tanítványok között ünnepelhető csupán. A lánygnyelvek ajándékának csak az lehet részese aki maga is jézusi tanítvány. Minél igazabb tanítványok tudunk lenni annál gazdagabb a mi ajándékunk, a szentlélkek ajándéka. Mint minden születésnap alkalmával lám itt is van ajándék: a szentlélek ajándéka! Ez az ajándék pedig már cselekvésre ösztönöz- ez az ajkándék felsimerhető a cselekedeteken. Ennek az első jele, ami felismerhető volt a tanítványok esetében az hogy különböző nyelveken kezdek beszélni. Ennek a közérhető nyelvnek pedig a megértése során lettek követőkké az első pünkösd alkalmával  azok akik bűnök bocsánatára megkeresztelkedtek és beállottak a jézusi tanítványok közösségébe.

Tehát, az első pünkösd alkalmával a  lelki közösségnek a csodálatos  élménye ragadta magával a jézusi tanítványokat. Igy a szenltélek ajándának köszönhetően olyan nyelven közérthető  beszélhettek ami növelte ezt a közösséget és így megalakult az első gyülekezet. Ennek a születésnapját ünnepeljük pünkösdkor. Ünneplésünk akkor lesz teljes ha megerösödünk a jézusi tanítványságban és így a lángnyelvek bennünk is megsokasítják az erőt, amivel békében és tiszta szívvel Isten országának kincseivel gazdagíthatjuk  mi is életünket .

Ámen

"De én benned bizom , Uram, vallom: te vagy Istenem! " Zsolt 31,15

Gyászoló testvéreim! Lehanyatlott két munkás és imádkozó  kéz, becsukódott két szem, elnémult egy ajak Egy szerető sziv utolsót dobbant. Egy emberi életidő mértékével mért hosszú és küzdelmes, Istenben bizó élet lezárult e földi tereken. Néhai Balogh György lelke visszatért Istenhez, Akitől jött és Akitől ezután soha el nem szakad. Gyászoló szerettei körülállják koporsóját  és feljajdul a gyülekezeti zsoltár: "Tebenned biztunk elitől fogva." A tavaszi szél meglebbenit a bejárati kapun a fekete zászlót. Imára kulcsolódó kézzel rójja le kegyeletét az elhunyt  köztiszteletnek örvendett embertől való végső búcsún az udvaron, az utcán  a végtisztességet tevő gyülekezet. Fenyőfa- és virágillatú gyászkoszorúk fekete szallagjai is arról beszélnek: a végső búcsú órája ez. A szaggató harangszóval  együtt  sóhajt fel a zsoltárossal a lelkünk : " De én benned bizom, Uram, vallom, te vagy Istenem! " Az Istenben vetett hit a földi életet nemcsak az utolsó szivdobogással méri, az Istenben bizó hittel élő ember örökre magával viszi a lehanyatló munkás és imádkozó kéz utolsó szoritását, az utolsó áldás szavait. Az Istenben bizó ember azt is látja amit a hitetlen nem láthat. Mert az Istenben bizó ember nemcsak a múlandó látható, de az örökkévaló láthatatlan dolgokat is meglátja. Ezen az udvarom ma csak a fekete zászlót, a koszorúkat, a koporsót láthatjuk, de lelki szemeinkkel láthatjuk a  múltat is és habár az élő ember soha nem láthatja meg szinről szinre azt hogy mi az igazság, de a bizalom látásával az evangélium tükre által ha sokszor homályosan is, de látjuk Isten vigasztalásának a nyomait. Látjuk amint a a szomorú gyászolók az imádkozásban enyhületet nyernek és érzik a gyászolók a feléjük nyúló vigasztaló kézszoritást. Az együttérző szeretet vigasztalása emlékezik a végtisztesség órájában. Emlékezünk az elmúlt szép időkre, hogy az emlékek fátylán át a reménység fénye megvilágitsa a szomorú jelent és hogy az elmúlás mellett is biztasson a jövőben. A végső búcsúban az emlékezés vigasztalást nyújt. Vigasztalást nyújt azért mert az emlékek, a küzdelmes  Istenben bizó élet  kiárad a gyász idejében. A végső búcsú idjében jól esik az emlékezés, jól esik az Istenre figyelő fohászkodás, mert ezek az emlékek biztatnak, ezek az emlékek az Istenben vetett hit tanubizonyságait hozzák. Az Istenbe vetett hit pedig vigasztalást nyújt. Ugyanakkor vigasztalást nyújt az az emlékezés is az immár néhai Balogh György életére való emlékzés is, mert ez az élet Isten-közeli élet volt és minden Isten-közeli életre való emlékezésben ott van a gondviselő Ist