Jézus miután a némát meggyógyította bejárta a városokat és falvakat , ahol tanított és gyógyított, hírdette az evangéliumot. Tanítványokat hívott maga mellé e szolgálatra, mert " az aratnivaló sok , de a munkás kevés." Tehát Jézus nem szántni, nem vetni, nem gyomlálni, hanem egyenesen aratni hívja a tanítványokat.! Majd elmondja nekik mitévők legyenek ez aratásban: ha valaki pket be nem fogadja még a porát is verjék le lábaikról. Majd elbocsátotta tanítványait,  ellátva őket jó tanácsokkal. Jó tanácsai élettapasztalatából és Istennel való kapcsolatának a forrásából származtak. Egy ilyen jó tanácsában az élet kegyetlenségéről fest képet amikor " mint juhokat a farkasok közé" hasonlatot használja a tanítványok és a világ vontakozásában. Jelképről van itt szó  és nem kiszolgáltatottságról. Erről is, de emellett még több fontos dologról. A juh - az élet, a békés hasznos állat . A farkas a ragadozó a megsemmisítő, az életben maradáshoz harcolnia kell és támadni, megsemmisíteni.A tanítványok nem lehetnek ilyen támadók, akik valakik életére törjenek - ők mint juhok , akiket gondozza és őrzi a pásztor, tehát nem védtelenek. E gondoskodás mellett viszont maguknak is vigyázniuk kell magukra. Ehhez az önmagukról való gondoskodáshoz adja Jézus a jó tanácsot : legyetek okosak mint a kígyó és szelídek mint a galamb. Kígyó - nem az okoskodás, hanem az okosság. "Az értelem a hit lámpása" - tanít a káténk. Szelíd, mint a galamb - nem gyáva, nem önfeladó - hanem szelíd, vagyis békésen önvédekező.

Kiss Mihály  az 18oo-s évek unitárius lelkészét idézem, amikor a kígyó okosságáról és a galamb szelídségéről elmélkedik : " Az okos szelídség feltételéből következik, hogy az engedelmesség ne legyen vak és még kevésbé szolgai. Szándékainkat hozzuk összhangba saját magunkkal is: Ez azt jelenti, hogy bírjunk kellő önérzettel és helyes öntudattal.Ne vállakozzunk erőnket és tehetségünket felülmúló feladatokra."

Szavai ma is értékesek. Ámen

Elmélkedés konfirmáció előtt.

Szeretett tesvéreim, ünneplő atyámfiai!A mai nap a gyülekezetünk egyik legszebb ünnepe. A gyülekezeti életnek sok szép ünnepe van ahol sokan örvendezünk együtt és ünnepet ülünk. Ilyen ünnepi alkalmak az úgynevezett sátoros ünnepek, amikor úrvacsorával élünk karácsony, húsvét, pünkösd és őszi hálaadás ünnepén. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a templom és alig férünk amikor úrvacsora-osztás van. Ezek az ünnepek vallásos életünk meghatározó jelei. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy úgy teljen el egy karácsony, hogy ne részesüljünk úrvacsorában.De szintén hozzánőtt életünkhöz, hogy húsvétkor úrvacsorával éljünk , akárcsak pünkösd vagy őszi hálaadás alkalmával.Ilyenkor lehetőség szerint a családdal együtt igyekszünk a templomba,és ha nem is tartoznánk ugyanahoz a felekezethez jól esik eljárni egymás templomába és kérni az isteni áldásokat az  életünkre.Kifejezhetetlen az a lelki ígény ami megszólít bennünket karácsonykor - hisz emberi természetünk természetes része az hogy szeressünk és hogy minket is szeressenek. Ugyancsak fontos számunkra, hogy az elmúlás ténye mellett a húsvéti evangélium lelki eledelével tápláljuk gyászban meggyötört lelkünket.Hasonlóképpen fontos, hogy megünnepeljük a szentlélek kitöltésének az ünnepén hogy van lehetőség az egy akaratra és az egy nyelven való szólásra, hisz a közösséghez való tartozás ígénye mindig ott dobog a szívünkben. A mindekori ember belső lelki szükséklete az is, hogy  megköszönje az életet és mindazt amivel az Isten élete folyamán megajándékozta, és eképpen az őszi hálaadás ünnepe is ,lelki ígényből fakadt.

 Ezek az ünnepek évről évre megismétlődnek és évről évre eképpen mérik az idő múlását, az ember amint vissza-vissza gondol elmúlt karácsonyokra, húsvétokra, pünkösdökre, őszi hálaadásokra. Ezen ünnepeink a mindenkori ember belső lelki ígényeikre adott válaszai, szabad kereszténységünk drága ajándékai.Nem a dogmatikai hitigazságokhoz való sokszor érthetetlen , de mégis elvárt és ezért meghasonlóan nehéz alkalmazkodások emléke az ami megmarad. Az úrvacsorai ünnepeinket egy belső lelki készülés előzöz mindig meg. Hogy méltó vendégei legyünk az úrasztalának, ahhoz lelki belső készüléssel kell járulnunk. " Hálát kell adnunk Istennek, hogy minket nemcsak testi , de lelki jóra is teremtett." - tanít unitárius káténk. Valóban nem tekinthetünk mindig csupán  testi javainkra, nem elég ha csak a testünket tápláljuk, mert lelkünk is éhezik és szomjúhozik sokszor. Erre a lelki éhezésre és szomjúságra adott  válaszok az úrvacsora-osztó ünnepeink.Ezen kívül vannak még úrvacsorosztó ünnepeink, templomszentelés és zsinat alkalmával, amikor szintén lelki készülést ígényel az úrvacsorával való élésünk.

Vannak még lélek-felemelő gyülekezeti ünnepeink amikor szintén örül a mi szívünk. Ilyen ünnepeink a keresztelés és a házasság megáldása, amikor bár nem részesedünk úrvacsorában mégis számunkra igen fontos ünnepek, mert mindkettő az új családról , az új életről szól. Nos a felsoroltak mellett van még egy igen lélekfelemelő ünnepünk, ami nem más mint a konfirmáció.Ez az ünnep mint a család, mint pedig a gyülekezet szempontjából egy igen megható ünnep.Megható a család szempotjából, mert a szülők meghatottan szemlélik milyen nagyra nőtt gyermekük. A nagyszülők szeme és lelke mosolyog - a rokonok és keresztszülők lelke megtelik bizakodással , hogy az elmúlás ellenére is gyönyörű az élet és az értékek, amelyen felnőttek nem halandó, hanem jövőt érlelő igaz-gyöngyök.A gyülekezet számára is felemelő a konfirmáció ünnepe hiszen új lélekkel és új reménységgel lesz gazdagabb a gyülekezet! Ilyen szempontból nemcsak a gyülekezetnek , de az egyházközségnek, az egyházkörnek és az Erdelyi Unitárius Egyháznak  is ünnep a mai nap! Ezen az ünnepen is megterítjük az úrasztalát és a Jézusra való emlékezés által búzdítást nyerünk, ha megfelelőképpen készülünk az úrasztalához és önvizsgálatot tartunk. Ezért kezdtem a beszédem úgy, hogy a mai nap a gyülekezet egyik legszebb ünnepe.

A konfirmációi ünnep történelmi gyökerekkel kapaszkodik unitárius vallásunk lelkiségébe. Egy olyan ünnep, amelyet nem tud elsöpörni semmiféle újító korszellem, mint ahogy ennek eddig sem sikerült.  Az egyházat sem a szemtől szembe üldöző világ, sem a hátmögötti támadások, sem a sajnálatos belső viszályok sem tudták megsemmisíteni, mert voltak és vannak hitükről tanubizonyságot tevő hívek, akik cselekedetekkel állottak és állanak a nehéz időkben az egyház mellett. Az egyház az a lelki közösség ami  a hit csodát teremtő erejével maradt fenn és marad fenn ezután is. Erről a hitről tesztek tanubizonyságot kedves konfirmándusok! Arról a hitről amit be nem zárhattok belső szobátokba, mert cselekedetekkel igazolja megdönthetetlen reménységét.

A reménység hitvallásához ragaszkodva beállunk azon ismerősök és ismeretlenek sorába, akik az üdvösség útját választották, akik érző lélekkel és szívvel, tiszta lelkiismerettel lelki gazdagsággal Isten áldásában bízva indultak el és érkeztek meg a sokszor fárasztó életúton.





k

"De ki az én felebarátom ? " Lk 1o,29 - a könyörülő szamaritánus példája

felebarát a szentírásban:

2 Móz,2o,16 - Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot!
2Móz 22,26 - Ha zálogba veszed a felebarátod felső ruháját naplemente előtt visszaad neki
3Móz 19,13 - A te felebarátodat ne zsarold se ki ne rabold
3 Móz 19,15 - Igazságosan ítélj a te felebarátodnak
3Móz 19,17 - Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben, fedd meg felebarátodat nyílván, hogy ne viseld az ő bűnének a terhét.
3Móz 19,18 - Bosszúálló ne légy haragot ne tarts ate néped fia ellen, hanem szeressed a felebarátodat, mint magadat
5 Móz 19,14  - A te felebarátodnak határát el ne told, mely határt az ősök vetettek a te örökségedben, amleyet örökölni fogsz azon a földön amelyet az Úr a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.
Péld 11,9 - Szájával rontja meg a képmútató felebarátját,de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
Péld 25,17 -  Ritkán tedd lábadat a te felebarátod házába, hogy be ne teljesedjék teveled és meg ne gyűlöljön téged.
Péld 25,18 -  Pöröly és kard és éles nyil az olyan ember , aki hamis tanubizonyságot szól felebarátja ellen
Mk 12,31 - Szeresd felebarátodat mint önmagadat

Rm 13,1o - A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot.

"... sátra bejáratánál síránkozik."4 Móz.11,1o

Szeretem a bekecsalji “kőszikla-találkozókat”! Szeretem a Biblia-órákat, és azt ahogy megosszuk egymással a gondolatainkat egy-egy szentírási üzenetről. Érdekes, ahogy a különbözőségek ellenére – egymás hitét és felfogását tisztelve – összeáll a színes kép egy-egy eseményről,fogalomról, szóképről, kijelentésről. Református, adventista és unitárius hitnek “prizmáján” villan fel ez a színes kép. Szeretem ha e “prizma szűrője” kiszélesedik  a római katolikus hitnek színvilágával is. Igen, szeretem az ilyen alkalmakat – szeretek a lelkész kollegáimmal találkozni és beszélgetni egy-egy szentírási  üzenetről elmélkedni. Ezen találkozásaink alkalmával beszéljük meg a következő Kőszikla lap körüli teendőinket is: ki megy egy a nyomdába és számolja ki egyházközségekre leosztva a lapszámot  és hordja el,  valamint több hasonló gyakorlati vagy elméleti  kérdést is. A legutóbbi “kősziklázásunkra” a márkodi parókián került sor. A fenti szentírási üzenet  innen hoztam magammal, majd vittem tovább egy vasárnapi szószéki beszéd alapgondolataként, majd ez írás alaphangjaként (?) igyekszem majd megpendíteni a lélek néhány húrját. E Biblia-óra után beszéltük meg, hogy a soron következő ( tehát ezen szám) kősziklájának a témája az otthon .

 E rövid bevezető után hadd térjek rá  az “én otthonom” leírására.Otthon – számomra a bekecsalji Nyárád tere, ahol “kősziklázom”. Valahogy egy év után már az otthonom egy része lett nemcsak e lap, de a lap kiadása előtti találkozások, a már említett Biblia-órák alkalmai is. Otthon – felismerés a felekezeti különbözőségen túl egy tájhoz való tartozás gyönyörű megtapasztalása. Otthonom: a Nyárád tere ahol kerékpárommal csendes időmben száguldozhatok, vagy rohanásaimban autóval roboghatok, otthonom e Kőszikla enyhet adó hűs árnyékában.Otthonom – felmutatni és ápolni e kedves szülőföldnyi tájon a reménység és hűség lángját. Ahogy leírom  mélyről jövő vallomást máris rámpirítanak a szavak: hogy is tudok ilyent írni: az otthonom számomra csupán ennyit jelent? Miként tudnám “elhanyagolni” e felsorolásban a Kiküküllő mentét, ahol gyerekekkorom nyomait őrzik az ösvények és gyerek-, és ifjúkorom hangját és arcát még őrzik a számomra oly kedves nevelőim és én is őrzőm kedves jó tanácsaikat, mint hamubasült pogácsát és a ceruzát mivel tarisznyámban elindítottak ? De hogyan tudnám kihagyni Székelyudvarhelyt, azt a várost, ami egy even át befogadott mint szakképzetlen munkást ? Elfeldkezhenénk talán  Nagyváradról – ahol a megpróbáltató másfél éves 89 előtti katonaságom ideje alatt szállásom, ruhám és ételem volt ? Kolozsvárról szót ne ejteni pedig nagyfokú “nagyképűséget” jelentene amikor az otthonról írok , ahol öt évig az egyetemi évek idejében készülhettem a lelkészi hivatásra. De miként hagyhatnám ki az Egyesült Államokat, ahol közel egy évet gyakorló segédlelkészként tanultam a nyelvet és a papi munka gyakorlatát ? Szásznádas és Pipét, a két éves gyakorló segédlelkészi éveim ?! Tudom - bárki felsorolhatna több vidéket és tájat amit magával hozott ami beleépült az “otthonába” !

Mi is az otthon ? Az “otthont” én nem tudom bezárni a jelenbe – az otthon számomra jelenti a múltat és jelenti az eljövendőt is. Az otthon “határait” sem időben sem földrajzilag nem tudom behatárolni – az otthon az amit magammal hoztam és ahova igyekszem  és amit magammal viszek. Az otthon, meg nem fogható, be nem határolható, el nem  vehető, meg nem vásárolható. Az otthon számomra végtelen akár jobbra, akár balra, akár előre, akár hátra, vagy éppen a mélységbe vagy a magasságba nézzek is. Igy otthon az áldott emlékezetű nagyszüleim emléke és reménységem szerint az eljövendő unokáim mosolya is. Az otthon: az egész Föld ahol éltem, ahol élek, vagy ahol még élni fogok (ha csak egy pár napra is).Otthon  - az amit nem lehet kitépni sem a törtémelemből, sem a lelkemből: az otthont magammal viszem és az otthon magával visz engem. Nem, az otthon az nem én vagyok, de velem van az otthon, amit nem tagadhatok meg (mert elfeledkezne rólam mint a két kezem vagy szemem, vagy szám  akár egész lelkem ).Szóval ahol és  ahogy, amiért  és akikkel , voltam  vagyok és leszek, ez az otthonom.

Otthonom: édes szüleimtől kapott gyerekszobám és könyveim és füzeteim, papóm és nagyanyám esti meséi lefekvés előtt vagy később borozgatás idjében amikor felhasítottuk a téli tüzifát, az iskolám, szenes vagonok és húzatos lerakodó futószallagos pince, repülőgép fedélzete, szobák palotákban és kunyhókban, udvarok, homok-, és téglarakások, építőtelep, iroda, természetesen a templom, majd legutóbb talán a virtuális világ (is) .. és még korán sem sikerült felsorolnom e felsorolással mindent. Az otthon: egy állapot, egy folyamat, egy szín és egy illat, íz és simogatás, ölelés , öröm és vígasz, gyász és születés, megérkezés és búcsúzás ….  A megérkezés előtti idő: az,  otthon? Nem, határozottan: nem!

Az otthon az megérkezés ,az otthon az Igéret Földje. Mózes népe közel volt az Igéret Földjéhez, amikor a nép sátraik előtt síránkozott. Síratták az egyiptomi fogságban maradt húsos fazakakat, a dinnyét , a póréhagymát és vöröshagymát – a manna és az isteni áldás nem volt elég. Az Igéret Földje előtt síratni a szolgaság házát – a hosszú vándorlás vége felé síratni a múltat, elfeledkezve a szolgaság házáról és csak a húsos fazakak emléke kísértsen ?

  Szeretem a kőszikla-találkozókat és szeretem a biblia-órákat, ahol megosszuk egymással a gondolatainkat. Szeretem az életet és az otthonom. De jó lenne ha szülőföldnyi otthonunk világossága,  nagyobbra növelné bennünk a szeretet, a szolgálat ,a  hűség, és reménység melegét és fényét!

           

" Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!" Zsolt.9o,16

Emlékezni egy  édesanyára , emlékezni gyermekre, testvérre, szomszédra - emlékezni egy élete delében elhunyt kedves asszonyra.Emlékezni úgy, hogy vígasztaljanak a szavak, emlékezni úgy, hogy megteljen a lélek bizakodással - emlékezni kegyelettel és emlékezni reménységre szomjazó szívvel. Az emlékezés - a lélek szivárványa esős vihar után. Az emlékezés nem változtatja meg a megváltoztathatatlant, az elmúlás tényét - de megváltoztathatja a mi viszonyulásunkat az elmúlásról való gondolkodásról. Az emlékezés - a szív parancsa , az emlékezés a múlt átölelő bíztatásának melege, az emlékezés a múlt ösvényein elindulni a jelen és a jövendő fele.Most emlékezünk - zsoltáros  fohásszal tekintünk a múltba. Emlékeznek a gyermekek az édsanyára, az édesanya a gyermekére, a testvér a tesvérre - jó barát a jó barátra. Emlékezünk Istent kutató lélekkel - emlékezünk arra, mi megmaradt a látható elmúláson túl. Emlékezünk arra ami fontos, de mára már  láthatatlan: a szülői arc mosolygós szigora - de megmaradt a jó tanács , a szép és kedves szavak. Emlékezünk a látható világ minden elmúlt varázsára, a dolgos hétköznapokra és a meghitt kevés és csendes ünnep-napokra . Emlékezünk arra ami soha sem múlik el - amit mindig magunkkal viszünk, ami erőt ad és reménységet: emlékezünk az édesanyai sírontúli szeretetre. "Legyenek láthatóvá tetteid.." --- fohászkodik a zsoltáros az Istenhez. Aki szeret, annak láthatóvá válnak tettein a szeretet. Ha szeret valaki bennünket - akkor nekünk is nő az önértékelésünk, akkor mi is fel akarunk nőni erre a szeretetre. Az édesanyai síron túli szeretetnek szép ígérete az a jövő ahol kiteljesednek a mindennapok, ahol nem a látható dolgok elmúlása, de a láthatalan dolgok örök értékei valósulnak meg. Láthatókká lesznek a tetteinken az , hogy miként szeretünk, vagy miként szeretnek minket. Amikor kiejtjük elhunyt szeretteink nevét a múlt emlékei előtti méltóság kegyeletével mondjuk ki. Kegyelet az elhunyt fele, akinek a lelke immár eggyé lett azzal az Istennel, Akitől imádságaink meghallgatását várjuk. Ilyen az emlékezés méltósága: nemcsak az elmúlás gyötrelme és a mindent átható hiányérzet hat át bennünket, de éppen azáltal szólal meg bennünk e kegyeleti lelki csend, amint láthatóvá válik bennünk és általunk ,a tetteinkben láthatóvá nemesedő szeretet és a jövőbe vetett reménység. Emlékezzünk így az elhunytra - hogy vígasztalást nyerjünk  látható dolgok elmúlása után. Méltósággal őrizve az elhunyt emlékét szólaljon meg az együttérző bíztatás segítsége mindenki iránt - ki e földi útainkon útitársakként mellettünk és velünk jönnek teljes szívvel keresve Istent és eképpen teljes áldást nyerve Tőle. Nyugodjon békében - legyen számára könnyű a föld - s egyre halványodó arcunkon ragyogtassa meg az üdvösség reménységének a fényét! Ámen

játék fogalmakkal, pajkós elmélkedés a szavakkal :

sátor - otthon , család, lakóhely, (átmeneti ) szállás, ház, menedék, udvarház, hajlék, kunyhó,palota, emeletes épület, pincehelység, szuterin, garzon,lakás,tömbház, raktár:ágy, szekrény, asztal, szék, képek , garázs, istáló, vendéglő,templom, iskola, hajléktalanok vagy katonák  átmeneti étkezdéje, kirándulók hátizsákja, emberi testünk :földi sátorunk, ágak-lombok egymás hegyén hátán, árnyékos pihenő hely,beszorult meleg levegő, húzatos színes vagy megfakult lepedők csöveken, oszlopokon és  húzalokon, júrta, katakomba, üvegház, faház, vasház,téglaház,egyfajta terem elhatárolva az égtől , végtelen útaktól és egymástól,védett tűzhely,cinterem, porfészek, zenesarok,énekszó visszhang-terme, katedrális,bölcsőde,kórház, iroda,hotel, bank,városháza,kulipintyó,kátrányfedeles lak, kolostor,..... szoba, csarnok,hall, fülke, otthon

bejárat - kezdet ( kijárat is lehet így lehet a vég is), befogadás , küszöb, szabad átjárás a benti és kinti világ között, ajtó, szűrő: a kinti hideget nem engedi be, mert  időnként zárva van, lélek-tükör: szembe kell nézz önmagaddal amikor az otthonod ajtaját átléped: milyen apa, milyen anya, milyen gyermek, milyen vendég, vagy idegen vagy aki itt belépsz, kapus szoba, őrszoba, nyílás, torok, éden kapuja, geráfok csarnoka, kézfogás, ölelés, csók,út az élet fele, anyaság, személyi azonosságot igazoló iratok ellenörző fülkéje, mozgó ajtó, elektromos hőmérséklet-mérő, elektromos mozgás-rögzítő és önműködően felkapcsoló villanylámpa, csengő, csengettyű, harang, küszöb, ajtó, kapu, híd, repülőpálya, felhő-mező, köd, napfény, folyósó kezdete,papucsos polc, fogas, ablaküveg, start, megérkezés, odúnyilás, függöny-lepedő, az ábécé betüi, sírkamra, bölcső-csengettyű,pirkadat, szürkület, nappal, éjszaka,kettőspont,

sátor bejárata - valószínű kijárat is egyben , határ: a család és közösség között, tiszetelet, az adás és elfogadás "mérlege", az otthon "szaruhártyája", a szemöldökfa alatti ajtó, a  lakóhely fele vezető határ, az elfogadás vagy a kirekesztés helye, nincs ellenőrzés mint a határnál, nem világít át senki mint a repülőtéren, de mégis van egyfajta "átvilágítás", a szemöldökfán ott van a "shöma", nem a tested a lelket világítja át a sátor bejárata, befogad úgy ahogy jössz, a felelőség a tied, nincsenek ajtón-álló katonák, őrök, lehetnek előtte: totem-állatok, szobrok, csontok, kövek, fák, lehet külső villany, a bejárat az előszobába vezet,vagy egyenesen az otthon valamelyik szobájába:konyha, fogadószoba, előtt rendszerint találni  lábtörlőt, vagy télen seprűt, lehet hogy  lépcsős erkélyre érkezve nyit utat a ház belseje felé, lehet hogy az utcáról közvetlenül benyit ahol nincs udvar,

síránkozik - könnyezik, szomorkodik, sajnálkozik, csalódottságát nem rejti el, tisztítja a lelkét, vígasztalódást vár, innen elindulhat a bosszú és a megbocsátás fele is, határ - mint  sátor bejárata -  ahonnan több irányban indulhatunk el,boldog, szomorú, vígad, gyászol, a lélek vizével öntözi az életet,


miért is síránkoztak Mózes idéjében a sátruk bejárata előtt az emberek ?  síratták a húsos fazakakat, halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshangymát és fokhagymát --- a manna nem volt elég.

kep

"... hogy életben maradjanak veled együtt." 1 Móz 6,19
"..ezt mondták : mienk a víz!" 1 Móz.26,2o
"... Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból,hogy velünk jössz?" 2 Móz 33,16

Különböző szentírási történetek az ószövetségből. Noé története - az özönvízre való figyelmeztetés : életben az marad aki a bárkában menedéket kap. Izsák küzelme a kutakért. Völgyben kutat ástak a pásztorok - amit a gerári pásztorok elvettek tőlük , maguknak tulajdonították a kutat. Utána más kutat ásott - azt is elvették tőlük, míg a harmadik forrás mellé letelepedhettek.  E két történet ellentétes : az özönvíz elől való menekülés - a forrás keresése .Mégis van közös vonás: az élet - Noé életben úgy maradhat, ha az özönvíz elől bárkába saját készítésű bárkába menekül, de magával kell vigye az élőlényeket is mert újra szüksége lesz rájuk,majd ha visszahúzódik a víz. Nemcsak a maga életére, de az életre kell vigyázzon : a növényekre, az állatokra, az emberekre. Izsák pásztorai is nem csak maguknak ásták a kutat.

A harmadik szentírási üzenetet.Miután Mózes összetöri a kőtáblákat végső elkeseredésében keresi a biztosítékot, hogy Isten vele lesz, keresi a biztosítékot, hogy nem hagyják el őt a törzs vezető emberei - kerersi a jóindulatot. Ezt a jóindulatot, abból tudja meg hogy Isten velük meg. A bíztosíték - a közösség vállalás - akarok a közösségnek a tagja lenni és ezért tenni is fogok.

Lelki fejlődés: "veled együtt" ---első lépés, felismerni az egymáshoz való tartozás fontosságát
                       "mienk" ---második lépés felismerni hogy vannak közös dolgaink
                      " velünk jössz" --- harmadik lépés : tanubizonyság - aki hozzánk tartozik, akivel együtt vannak közös dolgaink, az velünk együtt jön, útitársak vagyunk. Társak a szolgálatban, társak az úton ahol közösen megyünk és látjuk a közös célt.

Ámen

"... a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közés sorolták őt. Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat ahol ültek.Majd valami lángnylevek jelentek meg elöttük, mleyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre.Mindnyájan megteltek szentlélekkel." ApCsel.1,26-2, 4

A keresztény unitáriusoknak fontos ünnepe a pünkösd. Ez a mondat látszólag egyszerű és érthető - de valószínű ennek ellenére több vita tárgyát is képezheti a különböző értelmezések miatt. Talán a vits tárgyát az adhatja , ahogy az unitárius vallás mellé a keresztény szót használom. Máris gondolkodni, elmélkedni lehet azon, hogy a vallás megnevezése az jelző vagy főnév? Sőt ezt megelőzően azon is lehet gondolkodni, hogy az unitárius jelző-e vagy főnév , és ugyanígy a keresztény - és ekkor elgondolkodni azon hogy az "unitárius kereszténység", szó-összetételnél két főnévvel, vagy egymás alá, esetleg egymás mellé rendelő jelzős szerkezettel van dolgunk. Önmagában az unitárius egyistenhívőt jelent. Igy tehát ez önmagában főnév. A főnév viszont alanyként szerepel a mondatban , valami olyansmi amiről valamit állítani lehet.Az unitárius ilyen értelemben pedig egyáltalán nem főnév, inkább cselekvést kifejező ige.Unitárius - aki hitét cselekedeteiben mutatja meg . S ha már keresztény is, akkor cselekedetei a keresztény etika mércéjével mérhető. Mi tehát a keresztény ? A mondatban talán jelző - ami a nyelvtani szerkezetet jelenti - s így jelzős szószerkezetként akár külön, akár az unitáriusssal együtt lehet alany - amiről , állítani lehet valamit. Ez amit állítunk, most az, hogy az unitáriusoknak fontos ünnep a pünkösd.De ne haladjunk olyan gyorsan előre - mert még sok mindent nem tudunk gondosan és elhelyeznünk a megértés, vagy felfogás, esetleg ráérzés, megtapasztalás lelki folyamataiban.Vagyis: keresztény unitárius .Mitől keresztény a keresztény ? Mitől unitárius az unitárius ? Mit jelent a keresztény unitárius ?A keresztény - hitem szerint - Jézus követője, vagyis aki a szeretet kettős parancsolatát az Isten- és emberszeretet gyakorlatát igyekszik megvalósítani az életében. Tehát - hitem szerint - keresztény nem a különböző dogmatikai, teológiai tételek elfogadásának a függvénye. Több teológai, vallásos felfogás útján juthat el valaki a kereszténység gyakorlatának Isten-, és emberszeretetére. Lehet, hogy az eredendő bűntől való megtisztulás krisztusi bűnbocsánatán keresztül, lehet hogy a hit és lelkiismereti szabadság szűk, de életre vezető útján , lehet hogy az eleve elrendelés hitében békét megtaláló megbocsátás lelkületében, vagy lehet hogy a türelem és szabadakarat felelősségének bizakodó hitében - és sorolhatnánk tovább a lehetőségeket, hogy honnan és miként juthat el valaki a kereszténység értékeinek a felismerésére és gyakorlatára. A lényeg az, hogy tudjuk mit értünk kereszténység alatt és mint gyakoroljuk hogy tévedhetetlenül felismerhető legyen e kettős szeretet parancsolatához való igazodásunk életvitele. A kereszténység jelző-e vagy főnév - ugyanolyan felesleges kérdés ,mint hogy iránytű-e vagy kormánykerék , mert mind a főnevekre, mind pedig a jelzőkre, az iránytűre és kormánykerékre szükségünk van . A főnevek puszták lennének jelzők nélkül, iránytű nélkül pedig semmit sem érne a kormánykerék. Főnevek nélkül a jelzők létjogosultságukat veszítenék, mert hár mit diszítenének, hogyan bomlana sziromba a rügy, ha nem lenne ág ami tartsa ? De mit érne az iránytű ha nem lenne kormánykerék ? Igy talán már érthetőbb ,hogy az unitárius kereszténység önamagában nem üres , nem léha búzakalász cséplése . Nem csak logikai alapja van e két szó egymás melletiségének, nemcsak teolgai érve van, de ami a legfontosabb a vallásos gyakorlata miatt is jogosan használatos, s amint az unitárius kereszténység felmutatott négyszáznegyven éves történelme során és amint igazodik a jelen kihívásaihoz naphainkban is. Szóval a keresztény unitáriusok számára fontos ünnep a pünkösd.

Eddig valamennyire - talán -  sikerült rávilágítani arra, hogy a keresztény unitárius az aki Jézus követőként az Isten-, és emberszeretet parancsolatát tartja legfőbb iránytűjének a vallásos gyakorlata, életvitele során. Nos most azt kellene gócső alá vetni, hogy miért is fontos a kersztény unitáriusok számára pünkösd ünnepe . Mit jelent ez a fontosság , miben nyilvánul meg az, hogy valami fontos ? Miként látszik meg valami az életben, ami valóban fontos, ami valóban fontos? Mit jelent az, hogy valami fontos , ez miként mutatkozik meg ? Ami fontos az nem mellékes, ami fontos az előkellő helyet kap az életben. Nos a mi esetünkben fontos a pünkösd ünnepe. E kettős szószerkezettel is eljátszodozhatunk, mint az előbb az unitárius kereszténység esetében. Mit jelent az hogy ünnep, és mit jelent az, hogy pünkösd ? Ünnep - szabadnap. Vajon csak ennyi ? Mi jut eszünkbe az ünnepről még ? Talán az hogy pihenünk és hogy ünnepelünk , vagyis valaminek örvendünk, szétosszuk az örömöt egymás között. Az ünnep csak akkor lehet ünnep ha közösség is van, ahol örömben részesül mindenki. Ünnepről nem beszélhetünk ott ahol nincs közösség. Az ünnep a közösségről szól - ünnepelni csak közösen lehet. A közösségnek lehet csak ünnepe - mert egyedül még ünnepelni sem lehet . Azaz lehet egyedül is ünnepelni, de a közösséghez való tartozásunk tudatával és vágyával. Mit szoktunk megünnepelni? Születésnapokat, névnapokat, különböző évfordulókat. Pünkösd egy vallásos ünnep.A Szentírásba gyökerezik eredete. Vizsgáljuk csak meg röviden - milyen ünnep is a pünkösd ?

Hasonlítsuk össze a többi vallásos ünnepeinkkel. Karácsony: Jézus születése - olvasható a Mt Mk Lk Jn szerinti evangéliumokban. Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét, Áldozócsütörtök  - alapja szintén a Jézus élettörténetéhez kapcsolodó szentírási történetek, a négy evangliumból. Ezzel szemben Pünkösd leírása nem is az evangéliumokban található. A pünkösdi történet az Apostolok Cselekedetiről szóló könyvben olvasható. Mivel kezdődik az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv ?Jézus menybemenetelének a leírásával - vagyis Jézus földi pályafutásának a végével. Most tekintsünk el a teológiai megközelítés különböző magyarázatáról, hogy mit is jelent az Áldozócsütörtök, hogy a jelképes menybemenetel mennyire jelenti a tanítványok öntudatra ébredését is hogy "értsék az Irásokat" ( Lk 24,45) , vagy miként értelmezhető még az egész jézusi tanítványság történetének az összefüggéseiben, vagy csupán a misztikus menybemenetelnek a szemszögéből vizsgáljuk, azaz olvassuk és értelmezzük, fogadjuk el  az egészet.Most számunkra ez esetben az a lényeg az ,hogy a jézusi menybementel Apostoli Cselekedetek leírása után a jézusi tanítványok közös megbeszélését olvassuk, ahol Péter arról beszél,hogy Júdás helyére, aki "részt kapott a szolgálatból" (ApCsel.1,17) más apostolt kell választani. Ezt a kérdést sorshúzással döntik el s így Mátyás az apostolok sorába lép. A tanítványi közösség megint egész lehetett -Júdás helyett ott van Mátyás. Úgy tűnik, hogy valamiért fontos volt Péternek és fontos volt a tanítványoknak, hogy Júdás helye ne maradjon üressen a jézusi szolgálatban. Mint ahogy a mindennapokban is fontos, hogy ne maradjon üressen a helye senkinek,  aki szolgálatot vállalt!

Az aposotolok ugyanazon a helyen együtt voltak, amikor eljött pünkösd napja. Ez az ünnep 1o nap után volt hogy Jézus menybe emelkedett, és 4o napra húsvét után.Az Apostolok Cselekedete szemléletesen írja le a tanítványok pünkösdi élményét :hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás, lángnyelvek, amik leszálltak a tanítványokra és megteltek szentlelélekkel.

Pünkösdi ünnepe -  az egy akarat ünnepe, a közösség megalakulásának az ünnepe, a szentlélek kitöltésének az ünnepe.Ez nem jött magától - ehhez meg kellett a tanítványok "dolgozzanak". Nemcsak Júdás helyére kellett más apostolt válasszanak, de hitelesen kellett folytassák azt a szolgálatot, amire Jézus elhívta őket és amit az ő halála után is folytattak. A szolgálatuk eredménye - sőt egyenes következménye volt az, hogy megteltek szentlélekkel. Pünkösdkor kiteljesedett a szolgálatuk, ekkor értették meg , ekkor találtak követőket a jézusi kereszténységnek, ekkor alakult meg az első keresztény közösség, akik a jésusi kettős parancsolatot megértették , értékelték és gyakorolták. A jézusi kettős parancsolatnak a kiteljesedése világosította meg a szentlélek fényével a tanítvnyok lelkét és ezt a fényt tudták szétosztani mindazoknak akik végül megkeresztelkedtek és állottak be Jézus követésére. Nos egészen  röviden: ezért fontos a kereszény unitáriusok számára a pünkösd ünnepe. Pünkösdkor nemcsak az értelem de az érzelem is, nemcsak a tudás de a lélek fénye is szétáradhatott. Megalakult az a közösség , mely azóta is  a szolgáló szeretet folytonosságával szerez érvényt az Isten és ember szolgálatához. Ebben való megerösödésünk miatt is fontos ez az ünnep. Hogy bátorítást nyerjünk a bizakodó hit szerinti közösségi szolgálathoz.

Ámen

" "Halld meg esedező hangomat , amikor segítségül kiáltok, kezemet felemelve szent templomod felé." Zsolt 28,2

A halál nem könyörül - akit megérint az elmúlás szelével, annak mennie kell. Az örökre távozó beszéde, ölelő simogató kezének melege - emlék marad. Az emlék pedig fájó, de édes, kedves is egyben. Fájó az emlék , hisz akire emlékezünk már nincs - de édes , kedves is egyben, mert része volt életünknek az örökre eltávozó.Igy lesz az idő múlásával édes a fájdalom és így mosódik egybe mindaz ami kedves és gyötrelemes is egyszerre nekünk. Kedves az emlék, mert részünk volt a múltban ismerni azt aki örökre eltávozott - és gyötrelmes is egyben, mert már nem lehet részünk a földi lét szerinti találkozásban. Kibeszélhetetlen az édesanya gyásza, aki gyermekének emlékét ápolja - halálának évfordulóján. Kibeszélhetetlen a  fájdalom . Egyetlen dolog vígasztalhat talán csupán : az unoka mosolya és szeretete.  Ez ad értelmet az édesanyai szenvedésnek, hogy életet adott valaha lányának ki maga is édesanya lehetett!  Az édesanya gyászos emlékezésében megszólal az unoka iránti együttérző szeretet is. Az édesanya - 9 éve gyászolja lányát - közben utolsó útjára kísérte ő is az édesanyját s majd a férjét is - a sok elmúlás , a sok örök búcsúzás megviseli a lelket . Zsoltáros sóhajjal fohászkodik a hitben reménységre találó lélek: " halld meg esedező hangomat!" Segítségül kiáltok - mert hiszem hogy Isten meghallgatja a lélek kiáltását - ez a kiáltás nem hangos, ez a kiáltás néma, de a lélek mélységében visszhangra találó szenvedés belső hangja. Oh de nehéz ezen a hangon imádkozni - amikor a lélekben visszhangzanak az emlékek! De aki a zsoltárossal kiált annak lelkében hitre jut a bizalom. Istenünk - hallgasd meg a gyászoló édesanyának a kérését, hallgasd meg  gyászoló lányának fohászát és hitük szerint vígasztald őket, hitünk szerint vedd őket oltalmukba! Legyen a föld könnyű az távozó haló porai fölött és fájdalmas emlékét enyhítsd a szeretet és reménység áldásaival, add hogy ne csak a fájdalom de az emlékezés öröme is megérintse lelküket azoknak akik emlékeznek néhai szerettükre, ki már Hozzád tért meg.  Adj hitet nekünk Beléd kapaszkodnunk és Neked elkiabálnunk lelki fájdalmainkat, és Tőled segítséget kérni , és add hogy legyenerőnk felemelni kezünket szent templomod felé. Legyen meg a te akaratod!
Ámen

" Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Zsolt 119,1o3

Szász Anna emlékezik a 25 éve elhunyt édesapja és 29 éve elhunyt édesanyja, valamint a 9 éve elhunyt Jóska bátyjára. Emlékezni az tud sok év után is akinek lelkében mécses az evangélium. Emlékezni a szülőkre - sok év után is - emlékezni, amikor már botra támaszkodva jöhetünk a templomba, emlékezni a dárga jó szülőkre, és tesvérre mikor már az idő eljárt felettünk is. Akikre emlékezünk, mindig élnek lelkünkben és életük nem volt hiábavaló.  Amikor emlékezünk régmúlt időkre, szeretteink fakuló arca és halk hangja élénkül meg. Nemcsak önmagunkat emlékezetjük arra, hogy mi is csak vándorai vagyunk e földi létnek, de arról is szól az emlékezés, hogy akik elöttünk jártak nem éltek hiába - mert rájuk emlékezünk. Néhai szülőkre emlékezve az isteni mécses világosságánál - néhai tesvérre emlékezve az isteni világosság fényénél. Adjon az emlékezés vígaszt az emlékezőnek és nekünk kik vele együtt imádkozunk , adja meg az alázat lelkét hogy e földi létben meglássuk lelki szemünkkkel azt a fényt és azt az ösvényt amely az örök üdvösségre vezet. Adjon az elhunytaknak Isten csöndes pihenést- a gyászolóknak vígaszt a hitben és a szeretetben. Ámen

"Lelkünk az Urat várja,ő a mi segítségünk és pajzsunk."Zsolt.33,2o

Az elmúlt héten utolsó útjára kísértük egyházközségünk néhai tiszteletbeli gondnokát, aki 25 évig gondnokként szolgálta a nyárádszeredai unitárius gyülekezetet. Bár tudatunkkal elfogadjuk, hogy az élet véges, lelkünk nem tud belenyugodni az elmúlás tényébe - ezért van szükségünk a lelki fájdalom idején az evangéliumi vígasztalásra. Hitünk szerint lelkünket az örökkévaló és gondviselő Istentől kaptuk. Isten pedig örökéletű. Az örökélet lelkének a szikráját hordozzuk magunkba itt e földi úton, ezért fáj minden ami elmúlás, ezért fáj minden ami vissza nem hozható. Néhai gondokunk örök távozása azért is fáj,mert míg élt abban a közösségben, ahol maga is része volt meghatározó szerepe volt. Fáj az elmúlása a gyerekeinek és azok családjának, fáj az elmúlása a közeli és  a távoli rokonoknak és fáj az elmúlása mindenkinek aki lelki szálakkal kötődött hozza. Az elmúlás , örök búcsúzás mellett az Istenben bízó ember lelkét megtölti reménységgel a hit, miközben az isteni gondviselő szeretetet várja lelke minden rezdülésével. Segítség és pajzs ez várakozás - az isteni ajándékok utáni várakozás bizakodó reménységgel vértez fel. Ez a várakozás nem hiábavaló - ez a várakozás ,mint  segítség és erős pajzs feszül ki az emberi gyarlóságaink ellen és nyújt oltalmat az elmúlás mellett is az örök értékeknek.

Amikor Néhai Adorjáni Domokosra emlékezünk akkor a pünkösdi csodának a megérintő lelkületével tesszük, hogy vigasztalást nyerjünk az elmúlás idejében az örök reménységre. Kezeinek a munkája állandó maradt közöttünk és közösség szolgálatának az értéke megmarad elismerésül miközben emlékét örizzük bennünk is sokasodik a szeretet. Legyen számára könnyű a föld, szeretteinek adjon Istent vígasztalást
Ámen

talán minden jóeérzésű embert sért hogy évről évre, a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyva a csíksomlyói búcsú "össznemzeti összefogásának" a hagyománya, az unitárius erőszakos hittérítésben gyökerezik ... szóval kell lennie egy magyar ellenség-képnek hogy a magyarok összefogjanak ? ..ez az ellenségkép pedig évről évre az a történelmi tényeket meghamisító János Zsigmond fejdelemi unitárius hittérítésének a felemlegetése ... az unitárius testvér-ellenség ....?

... miként lehet "össznemzeti összefogásról" elmélkedni, amelynek egyik okát, éppen  Erdélyben az 1568-ban,a magyar  Dávid Ferenc által - hit és lelkiismereti szabadság országgyűlési határoza alapján alapított  egyházat -  az Egy Isten vallását hírdető keresztény unitáriusok elleni összefogást jelöli meg ?

... szóval a pünkösdi csíksomlyói búcsún  - az idén is - unitáriusok is részt vesznek, mert össznemzeti résznek érzik magukat, akkor hát miért kell (?) évről évre kényelmetlenül érezzék magukat azért a minden évben  következetesen felemlegetett történelmi hamisítsáért, hogy őseik erőszakos hittérítők lettek volna ?
 ( akit érdekel nézzen utána a történelmi tanulmányok sokaságának, miszerint minden alapot nélkülöz a János Zsigmond-i erőszakos hittérítés  legandája ! )

... hogyan lehet egy magyar összefogás ( immár eképpen hamis ) illuzióját éppen egy magyar vallás hívei ellen hangolva megfesteni ?

.. az csak egy halk kérdés marad, hogy a katoilkus búcsú megtisztulásához miképpen járul hozzá a hamis erőszakos leganda alapján tanított összefogás ,   mint " lelki eledel "...

szóval szomorú vagyok ...

... az unitáriusoknak is van egy évi zarándoklata a Szejkei, de mi nem a katolius, vayg más felekzetek hittérítése ellenében gyűlünk össze ( amiben volt történelmi részünk ) hanem a hit és lelkiismereti szabadság zászlaját magasra emelve ünnepeljük üdvösségünk ajándékát a hitünk gyakorlatában...

Isten áldjon meg minden csíksomlyói pünkösdi magyar zarándokot és a szentlélek fénye világosítsa meg értelmüket, lelküket, hogy ne a hamis legendákra építsük összefogásunkat, hanem a midenneket megáldó és megtartó szerető mennyei Atyánknak a szeretetéből táplálkozva, építsük miközöttünk a jézusi ember-, és Istenszeretet országát , s ez országban találjunk hitünk szülőföldjén otthonra, mi magyarok is!

Ámen

" Bizony erős a szeretet mint a halál." Én.én 8,6

Lehet-e minden emberi érzésről hitelesen szóllani ? El lehet-e mindig mondani azt ami fáj ?Vannak e szavaink, melyek begyógyítják szívünkben a visszhangtalan csendet ? Ki lehet-e mondani azt amiről csupán egy csendes imádság beszéhet, vagy amit egy tavaszi virág üzenhet számunkra a temető sírhantnyi csendjében ?Sok olyan  kérdés gyötörhet minket, amit jó ha helyettünk megfogalmaz valaki... sok olyan érzés kavarog bennünk ,amelyek jó ha embertársaink ajkáról hangzanak felénk, mert különben megszakadna  a szív ha mi kellene kimondanunk, mert különben eltemtne bennünket is néma gyász , az időtlenség fájdalmába búrkolózó élet.  Bizony erős a szeretet mint a halál, és amint a virágszirmok hullnak alá az úrasztali vázából, vagy a temetőben a sírhantra, úgy hullanak lelkünk gyöngyei, a könnyecseppek is az arcunkra alá, vagy lelkünkben ömlenek befele,láthatatlanul, de valóságosan.Erős a szeretet - a szirmok aláhullanak és mögötte a jövő virágmajai őrzik a reménységet a burok-bölcsőben hogy ne legyen sziromtalan az elmúlás után sem az élet. . A könnyek aláhullanak vagy befele tisztogatják  a szív fájdalmas mezeit, hogy az elmúlás, a halál után is megmaradjon bennünk a reménység , a hit és a szeretet az élet terheinek a hordozásához. Igy köt szövetséget, így lesz erős kapoccsá bennünk a szeretet és a halál, a soha el nem múló reménység és gyászon is felülkerekedő hit. Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk a 9 évvel ezelőtt 39 évesen  elhunyt Ballus Józsefre, kérve a gondviselő Istent, hogy adjon számára csöndes pihenést, szeretteinek pedig vígasztalást. Isten legyen vele , Isten legyen velünk.Ámen

"... jó az Isten a tisztaszívüekhez.." Zsolt 73,1

Egy évvel ezelőtt gyülekezetünk egy néhai gondokának szaggattak a harangok.A türelemmel viselt betegségből megváltotta az Isten az Őt igen szerető gyermekét.Aki földből lett visszaadta a testét a földnek. Aki oly nagyon szerette a földet és a rajta lakó mindenféle élőlényt, embert - visszaadta a tesét az édes anyaföldnek és a lelkét a teremtő Istennek. Egy magas, szigprú tekintetű, de tisztaszívű ember jelenik meg előttünk, amikor rá emlékezünk. Arca simma , mert sok fény szántott rajta végig:meleg napsúgár , vagy hajnali és szürkületi szellő.Mélytiszta tekintetét nem lehet elfelejteni - érces hangaj immár örök emlék marad mindazoknak szerettük és tiszteltük.A hang bár elhalkult, az ajak bár megnémult,de beszéde emléke, üzenete megmarad mindörökre, akik lelkük mélyén őrzik szavait. Megmarad az édesapai jó tanács, a hűséges férj őszinte vallomása, szeretete, megmrad a nagyapai, dédapai simogató kéz melegének az emléke. Minél iknább ápoljuk emlékét , annál inkább őrizzük meg oltalmát jó tanácsainak. Emlékezzünk hát  szerető néhai ember tanácsaira, mely oly sokszor a jézusi út fényével árasztotta el az utat melyen ha haladunk el nem tévedünk. Őrizzük emlékét a valamikori gyülekezeti gondnoknak, hisz az egyházközsége kezeinek a munkáját állandóvá tette és gondoskodó szeretetének a nyomai ma is felismerhetőek. " Jó az Isten a tisztaszívüekhez." Hosszú élettel, rövid halállal majd az örökélet hitének az üdvösségével áldotta meg őt  az Isten. Az örökélet hite volt mely megtartotta őt megpróbáltatásaiban,e hitből nyert erőt, ez az a hit mely a tisztaszívű ember lelki békéjét adja, s mely adta az ő számára is míg közöttünk élhetett. E hit adja meg a gyászoló szeretteinek is a gyászban a vígasztalás reménységét. Ápoljuk így az ő emlékét és maradjon továbbra is közöttünk nemcsak emléke, de mint lelke az örökkévalóságban úgy abban az imádságban is ahogy rá emlékezünk. Legyen sázmára könnyű a föld és adjon szerettei számára reménységet és bizakodó hitet a jó Isten. Ámen

anyáknapi elmélkedés - az édesanyai áldás

mikor van anyáknapja - hagyományosan május első vasárnapján , de május hónap vasárnapjain köszöntjók az édesanyákat
nem lehet az anyáknapi ünnepséget külsőségek szerint , a külső elvárások szerint  ünnepelni
az édesanyák ünneplése nem a külső elvárások, a megszokáshoz való alkalmazkodás, de a lélek belső parancsa szerint történhetik csupán hitelesen
mint ahogy az Istent sem lehet kiábrázolni bálványokban, úgy az édesanyák felé érzett szeretünk is a lélek mélységeiben szólal meg és szólít meg

a Birák könyvében a 17 részben házi bálványokrólolvasunk .. az a kor amikor minden családnak voltak házi bálványai
most anélkül,hogy ítélkeznénk a bálványok léte fölött vizsgáljuk meg ezek belső jelentését a vallástörtéenelmenke azon idejében amikor nem a bálványok külső léte,de a hozzuk való viszonyulás a belső indíttatás , a tisztelet volt a fontosabb mintsem maga a puszta bálvány -- végül is ebből a belső lelki indíttatásból fejlődött ki a lélek vallásos érzése, el odáig hogy már nem lesz szükség a külső jelekre, hogy a szív relytekeiben letisztuljanak az emberi érzesek és gondolatok és azok elszánt akarattá érlelődjenek a jó cselekedetek gyakorlására, ami minden vallásos megnyilvánulás értelmét, létét, létjogosultságát , eredményét ( vagy nevezhetjük másféleképpen is ) adja

 a házi bálványok  léte tehát ebben a korban ( Bírák kora ) a vallás gyakorlatának azt az idejét jelöli, amikor még kézzel fogaható és látható valóságos dolgokhoz kötötte az ember az istenségnek a létét

Miká történetéből egy édesanya lelki arca rajzolódik ki, aki számára fontosak a házi bálványok. Ma vannak- e házi bálványaink, amelyek számunkra az istenséget közvetítik ? Ne csapjuk be önmagunkat! Bizony lehetnek,bizony vannak sázmunkra is fontos tárgyak amelyektől nem szívesen válnánk meg, pld: családi fényképek, kedves tárgyak - amelyek családtagajink emlékét örzik, és egyben azt a tényt hogy Isten teremtményeiként eltávoztak az örökkévalóságba, ahova i is megtérünk örök nyugalomra -- ezek a házi bálványaink, amelyek az istenséget közvetítik sázmunkra

Szükségünk van-e házi bálványokra ?

Az édesanyák hogyan vezetnek el az istentség felismereésére és tiszteletére ?
Hol vannak a gyermekek, akik bevallják édesanyuknak ha rosszat tettek, és hol vannak az édesanyák akik megáldják gyermekeiket a jó útr airányítva életület ?

ott ahol felismerik és őrzik az édesanyai szeretetet

A történetben figyelemre méltó a lévita papnak a befogadása, aki már egy magassabb szintű isteni szeretet közvetít.

Adjon az Isten számunkra felismerést és hitet - édesanyai áldásokat.

Ámen

.... elmelkedjunk csendben... szotlanul, neman .. az edesanyakrol.